Jelenlegi hely

AZ ORAL HISTORY ARCHÍVUM INTERJÚINAK ANNOTÁLT JEGYZÉKE
A gyűjtemény a kutatók rendelkezésére áll. Jelentkezésüket várjuk az 1956intezet@gmail.com címen.
Az interjúk nyilvánossági szintje:
  • nyilvános = szabadon kutatható és idézhető a forrás megjelölésével
  • kutatható = szabadon kutatható, de az idézéshez az interjúalany engedélye szükséges
  • zárt = a kutatáshoz és az idézéshez is az interjúalany engedélye szükséges
  • Kató Alfréd (1913–?)
    Tisztviselő. 1939-től a Honvédelmi Minisztérium kémelhárító osztályának munkatársa. 1947-ben a szovjet katonai bíróság először halálra, majd tíz év vorkutai kényszermunkára ítélte. 1955-ös hazatérése után segédmunkás.
    [nyilvános] »335« 1991., 4 ív.
    Készítő: Lugossy István.
  • Katona Emil (1929)
    Biokémikus. 1952 végén szervezkedés és kémkedés vádjával tíz év börtönbüntetésre ítélték. 1956. október 27-én szabadult a váci börtönből. Szabadulása után a POFOSZ és a nemzetőrség tagja, részt vett a fegyveres ellenállásban. Decemberben elhagyta az országot. A Zürichi Egyetem Sugárzásélettani Intézetében, majd Kanadában dolgozott.
    [kutatható] »594« 1994., 5 ív és melléklet.
    Készítő: Szakolczai Attila.
  • Katona Kálmán (1948–2017)
    mérnök, politikus. Az 1990-es országgyűlési választáson az MDF színeiben jutott be az Országgyűlésbe, a gazdasági bizottság tagja, majd alelnöke lett. 1993 szeptemberében átült a Fidesz frakciójába, de az 1994-es országgyűlési választáson mandátumot nem szerzett. Kinevezték a Hírközlési Főfelügyelet elnökhelyettesévé, majd 1998–2000 között közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter, majd a Magyar Villamos Művek Rt. igazgatóságának elnöke, vezérigazgatója volt 2002-ig. A 2002-es önkormányzati választások után az MDF-frakció tagja lett, majd a párt országos választmányának elnökévé választották, mely tisztségét 2008-ig viselte. 2010-ig független képviselőként dolgozott.
    [nyilvános] »957« 2014–2015, 9 ív, hangfelvétel.
    Készítő: Tabajdi Gábor.
  • Katona Pál (1911-1992)
    Újságíró. 1934-1938 között az Athenaeum és az Est munkatársa. 1939-ben emigrált, az USA hadseregének katonájaként részt vett a távol-keleti harcokban. 1947 után a BBC magyar osztályának munkatársa.
    [kutatható] »140« 1988., 10 ív, hangfelvétel.
    Készítő: Kozák Gyula.
  • Kaunitz Béla (1906–?)
    Építőmunkás, illegális kommunista. Rákosi Mátyás börtöntársa a szegedi Csillagbörtönben. Miskolcon a kommunista párt egyik alapítója. 1949-től építőipari tröszt-, illetve iparigazgatósági vezető. 1955-1957 között az Építésügyi Minisztérium osztályvezetője, ezt követően az MSZMP KB-ban az építésügyek vezetője.
    [kutatható] »123« 1988., 10 ív, hangfelvétel.
    Készítő: Hegymegi Pál.
  • Kazareczki Kálmán (1932-1994)
    Agrárközgazdász. 1954-től az Országos Tervhivatalban előadó, osztályvezető-helyettes. 1964-től a Földművelésügyi Minisztériumban a Beruházási Igazgatóság vezetője, 1967-1975 között mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes. 1976-tól az Agrober Vállalat, 1984-től a Vízépítő Tröszt vezérigazgatója.
    [kutatható] »1145« 1984., 6 ív.
    Készítő: Czakó Ágnes.
  • Kazi Gyula (1929–2013)
    Karosszérialakatos. A családot sváb származása miatt 1946-ban Békásmegyerről Nyugat-Németországba, Billigheimbe telepítették. Kazi Gyula segédmunkásként a helyi téglagyárban, majd 1960-tól karosszérialakatosként az NSU Motorkerékpárgyárban, később az Audi Autógyárban dolgozott, 1964-től csoportvezető volt. A magyar állampolgárságot 2000-ben kapta vissza, azóta az év nagy részét Magyarországon tölti.
    [nyilvános] »740« 2001., 5 ív, hangfelvétel.
    Készítő: Kőrösi Zsuzsanna.
  • Kázsmér János (1933)
    Gépészmérnök. Tagja volt a NÉKOSZ-nak, majd a Miskolci Műszaki Nehézgépipari Egyetem gépészmérnöki szakán szerzett diplomát. 1971-1990 között a székesfehérvári Vadásztöltény Gyár, a későbbi Videoton vezető munkatársa volt, 1986-tól 1990 nyaráig vezérigazgató. Szülőfalujában, Lesencén 1997-ben borászatot alapított.
    [kutatható] »242« 1990., 2008 , 14 és 11 ív, hangfelvétel.
    Készítő: Kőhegyi Kálmán, Voszka Éva.
  • Kecskeméthy Géza (1931)
    Gépészmérnök, feltaláló. 1956-ban részt vett az egyetemi mozgalmakban. A Műanyagipari Kutatóintézet munkatársa.
    [nyilvános] »287« 1991., 4 ív.
    Készítő: Garai Gábor.
  • Kelemen Csongor (1940)
    1957-től teológushallgató Kolozsváron. 1959-ben feljelentési kötelezettség elmulasztásának vádjával tizenöt év kényszermunkára ítélték. 1964-es szabadulása után elektrotechnikus.
    [kutatható] »616« 1995., 5 ív, hangfelvétel.
    Készítő: Gagyi-Balla István.
  • Kelemen Sándor (1917)
    Újságíró, politikus. A harmincas években a népi mozgalom lapjainak munkatársa, 1945-46-ban a parasztpárt tagja, a Parasztszövetség egyik vezetője volt. 1947-ben a Magyar Közösség elleni perben 3 év 6 hónap kényszermunkára ítélték. 1956-ban a Petőfi Párt és a Parasztszövetség vezetőségi tagja. A forradalom leverése után vízvezeték-szerelő, majd 1968-tól műszaki fordító volt.
    [nyilvános] »172« 1988., 25 ív, melléklet, hangfelvétel.
    Készítő: Körösényi András.
  • Kelen Béla (1920-1994)
    Politikus, illegális kommunista, a MADISZ budapesti titkára, sportfunkcionárius. 1956-1962 között az MSZMP Budapesti Bizottságának titkára. 1962-1983 között az Esti Hírlap főszerkesztője.
    [kutatható] »101« 1987., 47 ív, melléklet, hangfelvétel.
    Készítő: Murányi Gábor.
  • Kemény István (1925-2008)
    Tanár, szociológus. 1956-ban a Magyar Értelmiség Forradalmi Bizottságában tevékenykedett. 1958-ban négy év börtönbüntetésre ítélték. 1959-es szabadulása után iskolateremtő szociológiai kutatásokat végzett a szegények és a cigányság körében. 1977-1990 között Párizsban élt.
    [zárt] »160« 1988., 22 ív, hangfelvétel.
    Készítő: Havas Gábor.
  • Kende Péter (1927)
    Újságíró, politológus. 1947-től a Szabad Nép újságírója, 1949-től külpolitikai szerkesztője volt. 1953-tól támogatta Nagy Imre politikáját. 1954 októberében egy MDP-taggyűlésen bírálta a lap szerkesztőit és a párt vezetését, ezért 1954 decemberében eltávolították az újságtól, és Szegedre helyezték, a Délmagyarország című laphoz. A forradalom alatt a Magyar Szabadság szerkesztője, az Október Huszonharmadika című illegális újság munkatársa volt. 1957-ben elhagyta az országot. Párizsban telepedett le, a Sorbonne-on folytatta tanulmányait. 1958-ban részt vett Az igazság a Nagy Imre ügyben című dokumentumgyűjtemény összeállításában. 1959–64 között a brüsszeli Nagy Imre Politikai és Társadalomtudományi Intézet munkatársa volt. 1961–93 között a Centre National de la Recherche Scientifique munkatársa, 1974-től kutatási igazgatója volt. 1978–89 között a párizsi Magyar Füzetek szerkesztője volt. 1989-ben részt vett az 1956-os Intézet alapításában, 1994-től a kuratórium elnöke. 1993-ban a MTA külső tagjává választották.
    [nyilvános] »84« 1987., 2016–2017., 24+16 ív, hangfelvétel.
    Készítő: Kozák Gyula, Kőrösi Zsuzsanna.
  • Kenedi János (1947)
    újságíró, szerkesztő, történész. Az Esti Hírlap, majd 1966-tól 1968-ig a Budapester Rundschau újságíró-gyakornoka, később szerkesztője, valamint a lap filmkritikusa. 1968 augusztusában a Varsói Szerződés tagállamainak csehszlovákiai bevonulása nyomán kilépett az újságtól. A Magvető Kiadó szerkesztője. Állásából 1970-ben kéziratok illegális terjesztése miatt eltávolították. 1989-ig foglalkoztatási és publikációs tilalom alatt állt, néger-munkákból élt. A Kelet-Európai Figyelő és a Máshonnan Beszélő szamizdat folyóiratok, továbbá az illegálisan terjesztett  Profil, valamint Bibó Emlékkönyv szerkesztője. A rendszerkritikus értelmiség szabadegyetemének egyik szervezője, kezdeményezője a demokratikus ellenzék különféle megmozdulásainak. Az 1985-ben megrendezett Monori Konferencia fő szervezője, csakúgy, mint 1986-ban az 1956-os forradalomról tartott illegális lakáskonferenciának. A rendszerváltás éveiben a Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezetének alapító tagja, a Szabad Demokraták Szövetsége Elvi Nyilatkozatának egyik megfogalmazója, majd a párt Országos Elnökségének tagja. A Nyilvánosság Klub ügyvivője. 1990-től az 1956-os Intézet tudományos munkatársa. 2007 és 2010 között az állambiztonsági iratok leváltárba való átadását vizsgáló ún. Kenedi-bizottság vezetője.
    [kutatható] »947« 2010, 4 ív, hangfelvétel.
    Készítő: Somlai Katalin.
  • Kenessey Csaba (1935)
    Gépkocsivezető. 1956-ban csatlakozott a Szabad Nép székházában tevékenykedő felkelőcsoporthoz. A forradalom leverése után Svájcba emigrált, ahol egy irodatechnikai vállalat igazgatója lett.
    [kutatható] »698« 1998., 2 ív, hangfelvétel.
    Készítő: Eörsi László.
  • Kerekasztal-beszélgetés a forradalomról
    Résztvevői Donáth Ferenc, Göncz Árpád, Halda Alíz, Hegedűs B. András, Litván György, Mérei Ferenc, Mécs Imre, Rácz Sándor és Vásárhelyi Miklós.
    [kutatható] »800« 1981-1982., 49 ív, hangfelvétel.
    Készítő: Csalog Zsolt, Kozák Gyula, Szabó Miklós.
  • Kerekasztal-beszélgetés az 1956. október 30-i Köztársaság téri eseményekről
    Résztvevői Bakonyi Blum József, Eörsi László, Gosztonyi Péter, Hegedűs B. András, Horváth Miklós, Kelemen Lajos, Litván György, Pásztor Géza, Radnai György, Rainer M. János, Tóth Lajos és Várnai Ferenc.
    [kutatható] »883« 1993., 4 ív.
    Készítő: Eörsi László.
  • Kerekes Antal (1934)
    Agrármérnök. 1959-1978 között a Kiskunhalasi, illetve a Helvéciai Állami Gazdaságban felsőszintű vezető. 1978-tól Kecskeméten tsz-elnök. 1981-től a Városföldi Állami Gazdaságban szaktanácsadó, osztályvezető, erdész.
    [kutatható] »1117« 1983., 5 ív.
    Készítő: Szigeti Katalin.
  • Kerekes József (1923)
    Jogász. 1942-től gumiipari vállalatoknál középszintű vezető, 1963-tól az Országos, majd Taurus Gumiipari Vállalatnál főosztályvezető, a kereskedelmi központ vezetője, 1978-tól vezérigazgató-helyettes.
    [kutatható] »1078« 1983., 15 ív.
    Készítő: Polgár Miklós.
  • Kerényi László (1923)
    Elektrotechnikus. 1946-ban egyetemi hallgatóként államellenes összeesküvés vádjával letartóztatták. 1947-ben szabadult. Ezt követően a szovjet katonai hatóságok tartóztatták le, és a Gulagon különböző munkatáborokban tartották fogva. 1953-ban tért haza.
    [nyilvános] »247« 1990., 13 ív, hangfelvétel.
    Készítő: Lugossy István.
  • Keresztes K. Sándor (1944)
    Építész, politikus. 1969-től Győrött városfejlesztő szakember. 1986-1990 között az Észak-dunántúli Tervező Vállalat városrendezési szakosztályának vezetője. 1990-1994 között országgyűlési képviselő, 1990-1993 között környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter. Keresztes Sándor fia. Keresztes Sándor (1919). Jogász, politikus. 1944-ben részt vett a Demokrata Néppárt megalapításában. 1946-49 között tagja volt a párt végrehajtó bizottságának. 1947-48-ban országgyűlési képviselő, a frakció titkára. 1948 nyarán megfosztották mandátumától. Nem térhetett vissza munkahelyére, ezért 1949-től előbb harisnyakötésből tartotta el családját, majd az Új Ember katolikus hetilapnál pénzbeszedő és fűtő volt. 1953-ban megszervezte a feloszlatott szerzetesrendek tagjainak megélhetést biztosító Solidaritas Háziipari Szövetkezetet. 1956-ban tagja volt a budafoki forradalmi bizottságnak, és részt vett a DNP újjászervezésében. 1957-ben 4 hónapra Kistarcsára internálták. 1962-től 1980-ig az Új Ember kiadóhivatala vezetője, illetve 1989-ig a Szent István Társulat jogtanácsosa volt. 1989-ben részt vett a Kereszténydemokrata Néppárt újjászervezésében, 1990 májusától 1997-es lemondásáig a párt tiszteletbeli elnöke volt. 1994-98 között országgyűlési képviselő, 1990-94-ben Magyarország vatikáni és a Máltai Lovagrendnél akkreditált nagykövete volt. [GY]
    [nyilvános] »576« 1994., 9 ív.
    Készítő: Javorniczky István.
  • Keresztes Sándor (1919–2013)
    Jogász, politikus. 1944-ben részt vett a Demokrata Néppárt megalapításában. 1946-49 között tagja volt a párt végrehajtó bizottságának. 1947-48-ban országgyűlési képviselő, a frakció titkára. 1948 nyarán megfosztották mandátumától. Nem térhetett vissza munkahelyére, ezért 1949-től előbb harisnyakötésből tartotta el családját, majd az Új Ember katolikus hetilapnál pénzbeszedő és fűtő volt. 1953-ban megszervezte a feloszlatott szerzetesrendek tagjainak megélhetést biztosító Solidaritas Háziipari Szövetkezetet. 1956-ban tagja volt a budafoki forradalmi bizottságnak, és részt vett a DNP újjászervezésében. 1957-ben 4 hónapra Kistarcsára internálták. 1962-től 1980-ig az Új Ember kiadóhivatala vezetője, illetve 1989-ig a Szent István Társulat jogtanácsosa volt. 1989-ben részt vett a Kereszténydemokrata Néppárt újjászervezésében, 1990 májusától 1997-es lemondásáig a párt tiszteletbeli elnöke volt. 1994-98 között országgyűlési képviselő, 1990-94-ben Magyarország vatikáni és a Máltai Lovagrendnél akkreditált nagykövete volt.
    [kutatható] »104« 1988., 1994., 40 ív, melléklet, hangfelvétel.
    Készítő: Javorniczky István.
  • Kereszthidi Kézer Ottó (1923)
    Villanyszerelő. 1945-ben szovjet fogságba esett, először halálra, majd tizenöt év kényszermunkára ítélték, 1953-ban tért haza. 1955-ben a katonai szolgálat megtagadásáért öt év börtönbüntetésre ítélték, 1956-ban amnesztiával szabadult.
    [nyilvános] »336« 1991., 7 ív.
    Készítő: Lugossy István.
  • Kéri József (1924-1985)
    Jogász. Illegális kommunista, 1948-1949-ben NÉKOSZ- és MADISZ-vezető. 1953-ban a Minisztertanács Titkárságának munkatársa. 1954-1956-ban Győr-Sopron megye főügyésze. A forradalom idején a Dunántúli Nemzeti Tanács tagja, ezért hét év börtönbüntetésre ítélték. 1963-tól több ipargazdasági és üzemszervezési intézetben tudományos kutató, tanácsadó.
    [kutatható] »1149« 1984., 16 ív.
    Készítő: Hegedűs István.
  • Kéri Kálmán (1901-1994)
    Katonatiszt. 1921-től a magyar királyi hadseregben szolgált, 1942-től a honvédelmi miniszter szárnysegédje, 1944-ben a VI. hadtest, majd az I. magyar hadsereg vezérkari főnöke. 1944 végén tagja a fegyverszüneti bizottságnak Moszkvában. 1945-1949 között a CIBA gyógyszergyár munkatársa. 1949-ben letartóztatták, 1953-ig Kistarcsára, majd Recskre internálták. 1954-től portás, éjjeliőr, illetve raktáros.
    [kutatható] »102« 1987., 4 ív, hangfelvétel.
    Készítő: Kubinyi Ferenc.
  • Kertész Dezső (1929)
    Orvos. 1944-ben részt vett a MADISZ szervezésében. 1948-ban a Szegedi Orvostudományi Egyetemen kezdte tanulmányait, 1952-től Budapesten a honvéd kollégium diákjaként folytatta. 1954-től Békéscsabán, 1955-től Hódmezővásárhelyen katonaorvos, egészségügyi századparancsnok volt. A forradalom idején alakulatánál a katonai tanács elnökévé választották. 1957-ben hét év börtönbüntetésre ítélték. 1962-ben szabadult, majd Csongrád megyében körzeti orvosként dolgozott. A TIB, a Szabad Kezdeményezések Hálózata, illetve az SZDSZ alapító tagja.
    [nyilvános] »763« 2002., 11 ív, melléklet, hangfelvétel.
    Készítő: Molnár Adrienne.
  • Keszi Harmath Edit (1925)
    Egyetemi tanár Kolozsváron. 1950-től 1957-es kizárásáig a kolozsvári Bolyai Egyetem tudományos szocializmus tanszékén tanított. Az egyetemi 1956-os eseményekre emlékezik.*
    [nyilvános] »435« 1990., 1 ív.
    Készítő: Gagyi-Balla István.
  • Keveházi Ferenc (1926)
    Orvos. 1948-ban ötödéves orvostanhallgató volt, amikor az ÁVH letartóztatta; 1949-ben a szovjet katonai bíróság szervezkedés és kémkedés vádjával 25 év kényszermunkára ítélte. Vorkután raboskodott. 1955 novemberében tért haza. Műtősként dolgozott, majd 56 őszén harmadéven folytathatta orvosi tanulmányait. Az egyetem befejezése után orvosként dolgozott.
    [nyilvános] »760« 2003., 3 ív, hangfelvétel.
    Készítő: Lugossy István.
  • Kilár István (1935 )
    szobrász, grafikusművész. A budapesti képzőművészeti gimnáziumban érettségizett. 1956-ban felvételt nyert a Képzőművészeti Főiskola szobrász szakára, Beck András osztályába. A forradalom leverése után disszidált. Párizsban telepedett le. Tanulmányait a párizsi képzőművészeti főiskolán folytatta, ahol 1961-ben diplomázott. Azóta önálló művészként alkot. Főként fával, gránittal és fémmel dolgozik.
    [nyilvános] »948« 2012, 5 ív, hangfelvétel.
    Készítő: Kőrösi Zsuzsanna.
  • Kimpián György (1940)
    Fodrász Erdélyben. 1957 végén a Securitate rendszer- és szovjetellenes plakátok terjesztése miatt letartóztatta, majd államellenes tevékenység miatt hét év javító fogházbüntetésre ítélték. 1962-ben szabadult.
    [nyilvános] »636« 1994., 3 ív.
    Készítő: Gagyi-Balla István.
  • Király Béla (1912-2009)
    Katonatiszt, történész. 1945 előtt vezérkari tiszt, majd az új hadsereg tábornoka. 195l-ben halálra ítélték, amit kegyelemből életfogytiglani börtönbüntetésre változtattak. 1956-ban szabadult, a forradalom alatt a Nemzetőrség főparancsnoka, Budapest katonai parancsnoka. A forradalom leverése után Amerikába emigrált, ott egyetemi tanár, a politikai emigráció egyik vezetője. 1989-ben hazatért.
    [nyilvános] »178« 1986-1987., 18 ív, melléklet, hangfelvétel.
    Készítő: Bika Júlia, Hegedűs B. András, Székely László, Tóth Pál Péter.
  • Király György (1940)
    Tetőfedő. 1956 októberében csatlakozott a Berzenczey utcai felkelőcsoporthoz, fegyveresen harcolt. 1957-ben első fokon 5 év szabadságvesztésre ítélték. 1960-ban szabadult. Visszavették korábbi munkahelyére, de 25 éven keresztül sok zaklatás és hátrányos megkülönböztetés érte.
    [nyilvános] »634« 1995., 3 ív, hangfelvétel.
    Készítő: Eörsi László.
  • Király Lajos (1921)
    Jogász, vasutas, építészmérnök. 1956-ban a tiszalöki vasútállomás munkástanácsának elnöke, a járási forradalmi bizottság tagja. 1958-ban nyolc hónap börtönbüntetésre ítélték.
    [kutatható] »369« 1991., 3 ív.
    Készítő: Valuch Tibor.
  • Kismarty Loránd (1912–?)
    Gépészmérnök, közgazdász. 1938-tól különböző minisztériumokban és állami hivatalokban középszintű vezető. 1962-1975 között az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság főosztályvezetője.
    [kutatható] »1012« 1982., 6 ív.
    Készítő: Hegedűs B. András, Koncz E. Katalin.
  • Kiss Béla (1922–1993)
    Vegyészmérnök. 1948-1956 között a Magyar Kábelművekben középszintű vezető. 1956-tól a Műanyagipari Kutatóintézet munkatársa, a forradalom alatt a munkástanács elnöke. 1963-1982 között a Nehézipari, illetve az Ipari Minisztérium főelőadója. 
    A II. világháborúban frontszolgálatot teljesített, majd szovjet hadifogságban volt. 1949–1956 között a Felten és Guilleaume Kábel-, Sodrony- és Kötélgyár, ill. a Magyar Kábelművek üzemmérnöke, laboratóriumvezető kutatómérnöke. 1956–1963 között a Szervesvegyipari Kutató Intézet, ill. a Műanyagipari Kutató Intézet Feldolgozástechnikai Osztályának tud. munkatársa, majd 1982-ig a Nehézipari Minisztérium (NIM) Műszaki Fejlesztési Főosztálya főmunkatársa volt. 
    [kutatható] »1015« 1982., 6 ív.
    Készítő: Borszéki Zsuzsa.
  • Kiss István (1906–1996)
    Jogász, közigazgatási és településfejlesztési szakember. A Magyar Közigazgatás-tudományi Intézetben Magyary Zoltán tanítványa, kollégája, majd a Pénzügyminisztérium, az Építésgazdasági és Szervezési Intézet, valamint a Nehézipari Minisztérium Ipargazdasági és Üzemszervezési Intézet munkatársa.
    [nyilvános] »56« 1987., 22 ív, melléklet, hangfelvétel.
    Készítő: Torkos Veronika.
  • Kiss István (1922)
    Pártfunkcionárius, rendőrtiszt. A forradalom alatt a Budapesti Rendőr-főkapitányságon a nemzetőrség szervezője. 1957 márciusa és 1958 augusztusa között letartóztatásban volt. 1959-1981 között jogász, vállalati osztályvezető.
    [nyilvános] »663« 1995., 9 ív.
    Készítő: Horváth Miklós.
  • Kiss József (1926)
    Építőipari technikus. 1945-től földműves, kőműves, művezető. 1955-től a Fejér Megyei Állami Építőipari Vállalat diszpécsere, főépítés-vezetője, 1956-ban a munkástanács elnöke. 1964-től az Alba Régia Építőipari Vállalat vezérigazgatója.
    [kutatható] »1016« 1982., 8 ív.
    Készítő: Szabóné Dér Ilona.
  • Kiss József (1930-2004)
    Gépészmérnök. 1956-ban Miskolcon, a MÁV-igazgatóságon dolgozott. A forradalom alatt a Borsod Megyei Munkástanács elnökévé választották. November 5-én a szovjetek Ungvárra hurcolták, november végén tért haza. 1958-ban 12 év szabadságvesztésre ítélték, 1963-ban szabadult. Fizikai munkásként helyezkedett el, majd súlyos munkahelyi balesete után egy kórházban mérnöki állást kapott.
    [nyilvános] »176« 1990-1991., 11 ív, hangfelvétel.
    Készítő: Molnár Adrienne.

Oldalak