Jelenlegi hely

AZ ORAL HISTORY ARCHÍVUM INTERJÚINAK ANNOTÁLT JEGYZÉKE
A gyűjtemény a kutatók rendelkezésére áll. Jelentkezésüket várjuk az 1956intezet@gmail.com címen.
Az interjúk nyilvánossági szintje:
  • nyilvános = szabadon kutatható és idézhető a forrás megjelölésével
  • kutatható = szabadon kutatható, de az idézéshez az interjúalany engedélye szükséges
  • zárt = a kutatáshoz és az idézéshez is az interjúalany engedélye szükséges
  • Scharle Péter (1940)
    mérnök, matematikus szakmérnök, professzor emeritus. Piarista diákként a Regnum Marianum kiscsoportos vezetője volt, majd földalatti jezsuita közösségekhez csatlakozott. Mérnöki oklevelet 1963-ban szerzett az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetemen.1964–1971 között az UVATERV szerkezettervezője, majd az MTA ösztöndíjasa, illetve az Építéstudományi Intézet geotechnikus kutatója. 1984–1998 között építési és közlekedési szakminisztériumok köztisztviselője. 1998 óta a győri Széchenyi István Egyetem tanára. Több katolikus értelmiségi szervezet tagja, 2001 és 2010 között a Magyar Pax Romana alelnöke, illetve elnöke. Az interjú a Nemzeti Emlékezet Bizottsága megbízásából az Autonóm egyházi kisközösségek működése című kutatás keretében készült.
    [nyilvános] »1170« 2019, 9 ív, hangfelvétel.
    Készítő: Kőrösi Zsuzsanna.
  • Schiffer Péter (1943)
    Tanár, szociológus, bankszakember. 1950-ben nagyapja, Szakasits Árpád köztársasági elnök és apja, Schiffer Pál letartóztatása után anyjával és négy testvérével együtt kitelepítették Budapestről. Apja 1955 őszén, nagyapja 1956 tavaszán szabadult, a család csak ezután költözhetett vissza a fővárosba. 1967-74-ben az ELTE-n és a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen oktatott, majd 1986-ig a KISZ KB Ifjúság- és Közvélemény-kutató Csoportját vezette, 1986-90 között a Társadalmi Szemle rovatvezetője volt. 1990-től bankszakember, 2004-től a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete főigazgató-helyettese.
    [kutatható] »796« 2004-2005., 37 ív, hangfelvétel.
    Készítő: Molnár Adrienne.
  • Schmidt László (1930-1996)
    Szakmunkás. 1956-ban a Práter utcai felkelők parancsnokaként részt vett a Magyar Rádió épülete, illetve a Köztársaság téri pártház ostromában. 1957-ben letartóztatták, első fokon halálra, másodfokon húsz év börtönbüntetésre ítélték. 1968-ban szabadult.
    [kutatható] »591« 1994., 5 ív és melléklet.
    Készítő: Eörsi László.
  • Schön Gábor (1936)
    Elektroműszerész. 1956-ban szemtanúja volt a Sztálin-szobor ledöntésének és a Parlament előtti sortűznek. November végén Angliába, majd 1958-ban Ausztráliába emigrált. *
    [kutatható] »713« 1999., 1 ív, hangfelvétel.
    Készítő: Lökkös Attila.
  • Schulek Mátyás (1935)
    Tanár. 1956-ban egyetemistaként a Debreceni Egyetemi Forradalmi Bizottmány elnökségének tagja. Három év börtönbüntetésre ítélték.
    [nyilvános] »448« 1992., 4 ív.
    Készítő: Valuch Tibor.
  • Schuller Ervin (1932-2010)
    Laboráns. Családja 1944-ben Erdélyből Budapestre menekült. A II. világháború után a Sztehlo Gábor vezette Pax Gyermekotthon (Gaudiopolis) lakója volt. 1956-ban egyetemistaként szemtanúja volt a gödöllői eseményeknek. A forradalom leverése után Kanadába disszidált, majd Angliában telepedett le. Kezdetben alkalmi munkákból élt, majd egy tejgazdasági kutatóintézetben helyezkedett el. 1990-ben hazatelepült.
    [kutatható] »813« 2005,2007-2009., 5+5 ív, melléklet, hangfelvétel.
    Készítő: Baintner Károly, Kőrösi Zsuzsanna.
  • Sebes Sándor (1902-1999)
    Banktisztviselő. 1920-tól illegális kommunista, többször letartóztatták. A spanyol polgárháborúban a Nemzetközi Brigád tagja, majd Franciaországban részt vett az antifasiszta fegyveres ellenállásban. 1945-től az MKP, majd az MDP KV Gazdasági Osztályának vezetője, 1953-1970 között belkereskedelmi miniszterhelyettes volt.
    [nyilvános] »218« 1989., 13 ív, hangfelvétel.
    Készítő: Kozák Márton.
  • Sebestyén János (1911-2001)
    Villamosmérnök. 1949-1953 között a Dunai Vasmű Nehézipari Beruházási Vállalat vezérigazgatója, 1957-ig nehézipari miniszterhelyettes, 1957-1962 között a frankfurti külkereskedelmi kirendeltség vezetője, ezt követően 1988-ig az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság általános elnökhelyettese volt.
    [nyilvános] »356« 1991-1992., 15 ív.
    Készítő: Garai Gábor.
  • Selmeczi Gábor (1944)
    Kereskedő. Szüleivel az 1956-os forradalom bukása után Ausztráliába emigrált. *
    [kutatható] »722« 1999., 1 ív, hangfelvétel.
    Készítő: Lökkös Attila.
  • Semetkay Péter (1923)
    Jogász. 1947-1961 között tisztviselő, középszintű vezető. 1961-től a Szerszámgépfejlesztő Intézet, illetve a Szerszámgépipari Művek dolgozója, 1980-tól a vezérigazgató tanácsadója.
    [kutatható] »1040« 1982., 12 ív.
    Készítő: Bakonyi Éva, Hegedűs István.
  • Sepsey Tamás (1956)
    jogász. 1980-ban szerzett diplomát az ELTE Jogtudományi Karán, ezt követően Soroksáron praktizált. 1988-ban a Független Jogász Fórum tagja volt, majd egy év múlva belépett az MDF-be. 1991–94 között az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatal elnöke volt, majd országgyűlési képviselő lett. 1998-tól a Kormányzati Ellenőrzési iroda vezetője, 2002-től az Állami Számvevőszék igazgató helyettese, majd az Alkotmánybíróság tanácsadója. 
    [zárt] »953« 2014., 11 ív, hangfelvétel.
    Készítő: Kardos Ernő.
  • Sibelka Perleberg Artúr [Tempefői] (1901-1991)
    Közgazdász, író, újságíró. 1926-tól a Statisztikai Hivatal, majd a Földművelésügyi Minisztérium főtisztviselője, a Magyar Nemzet, a Világ munkatársa, a FAO egyik bizottságának elnöke. 1948-ban az FM-perben elítélték. 1953-as szabadulása után segédmunkás, majd az Élelmezésügyi Minisztérium Dokumentációs Osztályának vezetője.
    [nyilvános] »87« 1987., 12 ív, melléklet, hangfelvétel.
    Készítő: Nagy Csaba.
  • Simka István (1921)
    Agrármérnök. 1945 előtt magángazdálkodó, majd vidéki termelőszövetkezeteknél középszintű vezető. 1949-1966 között a Földművelésügyi Minisztérium munkatársa. 1966-tól a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa titkára, majd elnökhelyettese. 1972-1982 között a Tejipari Tröszt vezérigazgatója.
    [kutatható] »1066« 1983., 6 ív.
    Készítő: Nagy Gyula.
  • Simon Pál (1929)
    Vegyészmérnök. 1952–1955 között hadmérnök. 1959-től a Magyar Ásványolaj- és Földgázkísérleti Intézet igazgatóhelyettese. 1962–1973 között a Dunai Kőolajipari Vállalat igazgatója, majd az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt vezérigazgatója. 1974–1975-ben nehézipari miniszterhelyettes, 1980-ig miniszter. 1981–1985 között belgrádi magyar nagykövet.
    [kutatható] »114« 1987., 14 ív, hangfelvétel.
    Készítő: Szigeti Katalin.
  • Simon Péter (1946)
    Vállalkozó. 1968-ban államellenes összeesküvés vádjával nyolc hónap szabadságvesztésre ítélték a Pór-féle baloldali szervezkedésben való részvétel miatt. Kizárták a közgazdasági egyetemről, ahol harmadéves pénzügy szakos volt. 1971-ben elnöki kegyelemmel mentesítették a jogkövetkezmények alól. 1973-tól elvégezte a Kereskedelmi és Vendéglátó-ipari Főiskolát. 1988-ig állami vállalatoknál kereskedelmi vezetői beosztásokban dolgozott, ezt követően önálló lett. Jelenleg egy órakereskedelmi vállalat tulajdonosa.
    [nyilvános] »884« 2008., 8 ív, hangfelvétel.
    Készítő: Gáti Tibor.
  • Simon Zoltán (1923-1992)
    Zeneszerző, a Nemzeti Színház zenei vezetője. 1944-ben munkaszolgálatra hurcolták. A magyarországi ortodox zsidóság életének kutatója.
    [kutatható] »291« 1990-1991., 8 ív.
    Készítő: Dobos Ilona.
  • Simon Zoltán (1935)
    Tanár, szerkesztő. 1956-ban az október 23-i debreceni egyetemista tüntetés egyik szervezője, tagja a Debreceni Szocialista Forradalmi Bizottmánynak. 1957-ben négy évre kizárták az egyetemről. 1968–1990 között az Alföld szerkesztője, majd a megyei könyvtár igazgatója.
    [nyilvános] »524« 1994., 7 ív.
    Készítő: Valuch Tibor.
  • Simonfay Pál (1924-2005)
    Kereskedő. 1944-ben végzett a Ludovika Katonai Akadémián. 1946-ban a Honvédelmi Minisztériumban dolgozott. 1948-ban kivándorló útlevéllel elhagyta az országot. Párizsban kezdetben alkalmi munkákból élt, majd kereskedőként dolgozott. Tanult a Sorbonne-on, és tagja lett a párizsi Martinovits Szabadkőműves Páholynak. 1968-ban Németországba költözött, Münchenben használt gépkocsikkal foglalkozott. 1974-ben kapta meg a német állampolgárságot, ezt követően rendszeresen járt haza. 1979-től Milánóban élt, ingatlankereskedő lett. 1994-ben hazatelepült.
    [kutatható] »745« 2001., 10 ív, melléklet, hangfelvétel.
    Készítő: Kőrösi Zsuzsanna.
  • Simonyi Gyula (1953)
    Környezetvédelmi szakember. Az ELTE matematika szakán diplomázott, később közgazdasági diplomát, illetve infomatikusi és hitoktatói végzettséget szerzett. Dolgozott az Alba Regia Állami Építőipari Vállalatnál és a Közművelődési Információs Intézetnél (Selyemgombolyító). Tagja volt a Bokor és a Regnum mozgalomnak, kapcsolatban állt a Dialógus békecsoporttal is. A rendszerváltás előtt több szamizdat készítésében és terjesztésében is részt vett. 1983-ban katolikus katonaságmegtagadóként tíz havi börtönbüntetésre ítélték, amit Baracskán töltött le. A környezetvédelemmel és karitatív feladatokkal foglalkozó BOCS Alapítvány alapítója, vezetője.
    [kutatható] »945« 2009-2010., 6 ív, melléklet, hangfelvétel.
    Készítő: Kovács Csaba.
  • Simonyi Károly (1916-2001)
    1940-ben a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán államtudományok doktora, valamint a BME-n okl. gépészmérnöki képesítést szerzett. 1948-53 között a Soproni Műegyetemen tanszékvezető egyetemi tanár, 1953-1957 között a KFKI-ben az Atomfizika Oszstály vezetője, majd mb. igazgató volt. 1956-ban a KFKI Forradalmi Bizottság elnökévé választották. 1958-1986 között a BME-n vezető funkciókat látott el, pedagógiai és tudományos tevékenysége mellett 1972-től az Atomfizikai Intézet igazgatója.
    [kutatható] »249« 1990., 6 ív, hangfelvétel.
    Készítő: Garai Gábor.
  • Smuk András (1947)
    Geológus. Családjával együtt menekült Andaun keresztül. 1958 és 1962 között az innsbrucki magyar középiskolába járt, majd a Burg Kastl-i Gimnáziumban (Bajorország) tanult. A bécsi egyetem geológia szakára járt. A Rohöl osztrák olajipari vállalatnál helyezkedett el.
    [kutatható] »904« 2005., 2 ív, hangfelvétel.
    Készítő: Lénárt András.
  • Soltész István (1926–2017)
    Újságíró. 1956. október 26-án Nyíregyházán a Néplap főszerkesztőjévé választották, 1957-ben kizárták a Magyar Újságírók Országos Szövetségéből. 1962-től Debrecenben, majd a Magyar Hírlapnál újságíró, a Tájékoztatási Hivatal elnökhelyettese. 1982-1989 között a Magyar Nemzet főszerkesztője.
    [kutatható] »363« 1991., 21 ív, melléklet, hangfelvétel.
    Készítő: Murányi Gábor.
  • Soltész István (1927-2012)
    Kohómérnök. 1964-1972 között a Csepeli Fémmű igazgatója, 1974-ig a Csepel Vas- és Fémművek vezérigazgató-helyettese, illetve vezérigazgatója. 1978-1980 között kohó- és gépipari miniszter, 1985-ig ipari miniszterhelyettes.
    [zárt] »74« 1987., 28 ív, hangfelvétel.
    Készítő: Petőcz György.
  • Solymossi Mihály (1910)
    Kőműves. 1956-ban a Szabolcs Megyei Állami Építőipari Vállalat munkástanácsának elnöke. Hat hónap börtönbüntetésre ítélték.
    [kutatható] »368« 1991., 4 ív.
    Készítő: Valuch Tibor.
  • Sólyom Ildikó (1940)
    Színésznő. Az 1950-ben koholt vádak alapján kivégzett Sólyom László tábornok leánya. Visszaemlékezéseit az Oral History Archívum rendelkezésére bocsátotta, és ehhez kapcsolódóan kiegészítő interjút adott.
    [kutatható] »78« 1987., 14 ív, melléklet, hangfelvétel.
    Készítő: Hegedűs B. András.
  • Somlai Ágnes (1949)
    Retusőr. 1981-ben férjhez ment Somlai Gáborhoz (lásd ott), és gyermekével együtt Ausztráliába emigrált. Sydney-ben él, bőrdíszmű kereskedőként dolgozik.
    [nyilvános] »781« 2004., 4 ív, hangfelvétel.
    Készítő: Kőműves Ágnes.
  • Somlai Gábor (1947)
    Pincér, műkorcsolyázó. 1970-ben Bulgárián keresztül Olaszországba disszidált, majd 1971-ben Ausztráliába emigrált. Sydneyben él, bőrdíszmű kereskedése van.
    [nyilvános] »784« 2004., 4 ív, hangfelvétel.
    Készítő: Kőműves Ágnes.
  • Somodi István (1925)
    Politikus, agrárszakember. Györffy-kollégista, 1945-ben a Nemzeti Parasztpárt Szolnok megyei titkára. 1956-ban az Földművelésügyi Minisztérium forradalmi bizottságának elnöke, 1957-ben eltávolították állásából, majd a martonvásári kutatóintézet munkatársa. A Szárszói Baráti Kör egyik vezetője.
    [nyilvános] »230« 1989-1990., 37 ív, melléklet, hangfelvétel.
    Készítő: Czakó Ágnes.
  • Somodi László (1921)
    Földműves. 1956. október 27-én szemtanúja volt a tiszakécskei vérengzésnek.*
    [nyilvános] »404« 1992., 1 ív.
    Készítő: Lugossy István.
  • Somogyi János (1929)
    Orvos. A Budapesti Orvostudományi Egyetem Biokémiai Intézetében, majd 1960-74 között a Klinikák Kísérleti Kutató Laboratóriumában dolgozott. 1975-99 között egyetemi tanár volt. Az 1960-70-es években több alkalommal kapott kutatói ösztöndíjat különböző nyugati egyetemekre.
    [kutatható] »770« 2003., 6 ív, hangfelvétel.
    Készítő: Keller Márkus.
  • Soós Gábor (1922-1993)
    Agrármérnök. 1946-tól a Földművelésügyi, illetve a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium munkatársa, 1956-1983 között rövid megszakítással miniszterhelyettes, illetve államtitkár.
    [kutatható] »1004« 1983., 7 ív.
    Készítő: Nagy Gyula.
  • Spitzer Imre (1929)
    Textilvegyész. Részt vett az antifasiszta ellenállásban, emiatt 1944-ben letartóztatták, majd a dachaui munkatáborba szállították. 1945 októberében elhagyta Magyarországot, és Ausztráliában telepedett le.*
    [kutatható] »726« 1999., 1 ív, hangfelvétel.
    Készítő: Lökkös Attila.
  • Stanca Teodor (1933)
    Pedagógus Erdélyben. 1956-ban a temesvári diákmozgalom vezetője. Nyolc év börtönbüntetésre ítélték. 1963-ban szabadult.
    [nyilvános] »657« 1995., 5 ív.
    Készítő: Marginean, Paul.
  • Stanka Sándor (1927)
    Erdész. 1945-ben leventeként a Bakonyi Brigád tagja volt. A szovjet hatóságok letartóztatták, és tíz év munkatáborban letöltendő szabadságvesztésre ítélték. 1953-ban tért haza.
    [nyilvános] »756« 2002., 2 ív, hangfelvétel.
    Készítő: Lugossy István.
  • Starewicz, Artur (1917–2014)
    Lengyel mérnök, kémikus, kommunista politikus. 1954-től a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának póttagja, majd 1959-től 1971-ig a LEMP KB tagja volt. 1956-ban a Trybuna Ludu főszerkesztő-helyettese, illetve 1956 decemberétől 1963-ig a LEMP KB Sajtóirodájának vezetője volt. 1956. október 28-30. között Gomulka megbízásából magyar és szovjet politikusokkal tárgyalt Budapesten. 1963-71 között a LEMP KB titkára volt.*
    [nyilvános] »474« 1991., 2 ív.
    Készítő: Tischler János.
  • Stéhli Ferenc (1923–2016)
    Középiskolai tanár. 1949-től a veszprémi Piarista Gimnáziumban, 1956 nyarától 1983-ig a monori gimnáziumban tanított. Nyugdíjasként a budapesti Piarista Gimnáziumban tanára volt, majd a rendi könyvtár munkatársa lett.
    [kutatható] »746« 2001., 5 ív, hangfelvétel.
    Készítő: Keller Márkus.
  • Stolte István (1910-1991)
    Tanár, újságíró. Az Eötvös Kollégium tagja, a kommunista diákmozgalom egyik vezetője, 1932 után kizárták a mozgalomból. A harmincas évek közepétől a politikai rendőrség ügynöke. 1944-ben az ellenállási mozgalomban való részvételéért letartóztatták, Sopronkőhidáról Németországba hurcolták. 1945-től az amerikai, majd a magyar hírszerzésnek dolgozott. 1949-ben erőszakkal Magyarországra hozták a Rajk-per egyik koronatanújának, és 1956-ig fogva tartották. November 4-én az NSZK-ba menekült, ahol ismét az amerikaiak szolgálatába állt.
    [nyilvános] »131« 1988-1990., 10 ív, hangfelvétel.
    Készítő: Nagy Csaba.
  • Straub F. Brunó (1914-1996)
    Biokémikus, akadémikus. Szent-Györgyi Albert tanítványa. 1945-1970 között a Szegedi Tudományegyetem, majd a Budapesti Orvostudományi Egyetem tanára. 1970-1978 között az MTA Szegedi Biológiai Központ főigazgatója, az Enzimológiai Intézet vezetője.
    [kutatható] »71« 1987., 9 ív, melléklet, hangfelvétel.
    Készítő: Balázs Katalin.
  • Strycharczyk Tadeusz (1936–2001)
    Lengyel mérnök. 1956-ban a Krakkói Műszaki Egyetem hallgatójaként részt vett a magyarokat támogató segélyakció szervezésében.*
    [nyilvános] »623« 1993., 1 ív.
    Készítő: Tischler János.
  • Suba Anna (1930)
    Miskolcon született egy nyolcgyerekes család hetedik gyermekeként. Ápolónőként dolgozott Debrecenben, amikor kitört a forradalom. Nagy nehézségek árán átszökött a határon, és a Nemzetközi Vöröskereszt segítségével Franciaországba jutott. Párizsban férjhez ment Suba Józsefhez, aki a harmincas évek elején magyar boltot alapított Párizs ma már előkelő részének számító Marais-negyedben. A Suba házaspár fűszeresüzlete évtizedeken keresztül fogalom volt, a párizsi magyarság találkozóhelyeként is működött. Férje halála után Anna vitte tovább az üzletet 2000-ig. Rendszeresen jár Magyarországra.
    [kutatható] »963« 2014., 4 ív, hangfelvétel.
    Készítő: Kőrösi Zsuzsanna.

Oldalak