Tovább a szövegrészlethez...
megtorlás 1956 után

És tessék elhinni, hogy mi a szüleinkről attól a perctől kezdve soha nem beszéltünk. Soha. Addig, míg nem jött a rendszerváltás. Nagyapámmal se soha. Csak azt, hogy anyukámnak megyünk a sírjához. De azt, hogy apukámról, hogy hol lehet, hova kaparták el, soha nem beszéltünk. Azt tudom, hogy egyszer megkérdeztem a nagyapámat, hogy „nem tetszik tudni, hogy hova temették apukámat?” És akkor azt mondta, hogy érdeklődött egy ismerősnél, aki talán tudja, de azt mondta neki, ha megmondaná, akkor mind a ketten odakerülnének, ahol édesapám van. Úgyhogy nagyon szépen kéri, hogy soha ne kérdezze meg. Úgyhogy nem is tudtuk egyáltalán, csak 89-ben.