Az 56-ot megelőző időkben biztosan voltak barátaim az iskolában, de nincs sok emlékem róluk, nem emlékszem, mit csináltunk, hova jártunk. Több emlékem van a bátyám barátairól, hozzájuk próbáltam csatlakozni, ami általában úgy végződött, hogy a haverjai minduntalan el akartak zavarni – útban van a kiskölyök –, de a bátyám mindig megvédett. Van egy meghatározó élményem, amikor elsős koromban csomagot vittünk édesapámmal egy osztálytársam családjának, akik nagyon szegények voltak. Abban az időben a pedagógusok közreműködésével osztottak csomagokat szegény családoknak. Majdhogynem ez az egy emlékem van azokból az iskolai időkből. Simon tanító nénire emlékszem, őt nagyon szerettünk, de a gyerekekre kevésbé emlékszem.