Apám ’46-ban kezdett el megint dolgozni, de a családnak az anyagi helyzete ’46-ban sem lett könnyebb, mert a két öcsém iskolába járt. A nővérem már dolgozott, de lány volt, kellett neki erre-arra a pénz, és akkor jegyrendszer volt. Csak feketén lehetett bármit is venni. Ha meg öltözködni akartunk, anyám soha nem dolgozott, tulajdonképpen apám félig rokkantságin volt, és azért kapott pénzt. Tehát én adtam mindent haza. Így akkor kénytelen voltam sokszor egy héten egyszer-kétszer csak bemenni az iskolába. Amíg én Szibériába nem kerültem ennyire meg voltunk szorulva anyagilag, ez végig így ment. Tehát nem tudtunk helyrejönni.