Hárman voltunk testvérek. A háború előtt a veszprémi Piarista Gimnáziumba kerültünk mindhárman, mert ott, mint rendi alkalmazott gyerekei, tandíjmentességet élveztünk. A háború után a legtöbb piarista gimnáziumot megszüntették, így már nem volt értelme hetven–nyolcvan kilométer távolságra iskolába menni, ezért mindhárman a dombóvári gimnáziumban folytattuk, és ott is érettségiztünk. Amikor érettségiztem, az idősebb bátyám már egyetemre járt, bányamérnök szakra, a fiatalabb pedig a közgazdaság-tudományi egyetemen kezdett tanulni, de különböző átszervezések miatt a kereskedelmi főiskolán végzett.