Tovább a szövegrészlethez...
1956

A kórháztól visszamentem a gimnáziumba, a tanári szobában beszélgettünk. Az ablakunkból ráláttunk a városházára, és láttuk, hogy nő a tömeg előtte, százan-kétszázan vagy már többen is lehettek. Lementünk és megkérdeztük az embereket, mire várnak. Azt mondták, hogy ide fogják behozni az államvédelem parancsnokát, ő a felelős a vérengzésért. Öt óra lehetett, már besötétedett. Egy gépkocsi beállt a városháza elé, mi hátulról csak azt láttuk, hogy arra mozdul a tömeg, majd azt hallottuk, hogy behoztak egy ávóst. Mindenki nézett fel a második emeletre, hátha informálja valaki a tömeget az erkélyről. Ekkor ötszázan már biztosan voltak a városháza előtt, és olyan bekiabálások hangzottak el, hogy le az ávéhával, gyilkosok! Szóval forrósodott a hangulat. Az első egyértelmű információt az erkélyről egy markáns arcvonású, negyven-negyvenöt éves férfitől kaptuk. Bemutatkozott, hogy ő Tihanyi Árpád, győri tanárember, és azért jöttek Győrből, hogy segítséget nyújtsanak nekünk. Rövid politikai programbeszédet mondott, hogy ki kell küszöbölni a bűnös Rákosi-rendszer hibáit, és ki kell vizsgálni, ki a felelős a mosonmagyaróvári sortűzért. Közölte, hogy Dudás százados, a laktanya parancsnoka megszökött, a helyettesét behozták, tőle igyekeznek megtudni, ki a felelős a vérengzésért. Az is elhangzott, hogy a felelősöket a törvényes bíróság fogja elítélni. A tömegnek ez nem tetszett. Ordítottak, hogy nehogy megszöktessétek, meg ehhez hasonló dolgokat. Nyolc óra tájékán jött egy tehergépkocsi. Nem tudott elmenni a bejáratig, tíz-tizenkét méterrel előtte leállt. Ugyanúgy, mint előzőleg, a tömeg hullámzásából lehetett érzékelni, hogy hoztak valakit és bevitték a városházára.