Tovább a szövegrészlethez...
megtorlás 1956 után

Reggelre zsúfolásig tele lett a fogda. Délelőtt belöktek egy összevert embert, aki nem keltett bizalomgerjesztő látványt, és elég agresszívan akart velem beszélgetni. Azért pisztolyod volt? – kérdezte. Menj a fenébe, mit szórakozol itt velem! – válaszoltam kissé ingerültem. Tizenegy óra tájékán kihívták, és akkor az egyik cellatársam odaszólt nekem: tanár úr, vigyázzon erre az emberre, mert besúgó, ávós volt, lopott, ezért verték össze. Az ebédosztásnál felnéztem az első emeleti trepnire, és ott röhögött beszélgetve egy egyenruhás rendőrtiszttel. Nem hozták vissza, lehet, hogy csak azért tették be, hogy egy kicsit elbeszélgessen velem. Nagyon jó lecke volt. Egy óra körül felkísértek egy szobába, ahol három íróasztalnál zajlott a kihallgatás. Az egyiknél egy embercsempészéssel vádolt személy mögött állt gumibottal két rendőr vagy pufajkás. Első pillanatra meghökkentem, látva, hogy már vérzik. Nekik háttal kellett leülnöm. A civil nyomozótiszt bediktálta a személyi adataimat a gépírónőnek, és felszólított, hogy meséljem el, mit csináltam az októberi időszakban. Elkezdtem. Mondtam egy-két dolgot, ő diktálta a gépírónőnek. A hátam mögött zajlott a verés. Ez elterelte a figyelmemet, de azért próbáltam koncentrálni, hogy azt diktálja-e a gépírónőnek, amit én mondok, de egy dolgon elsikkadtam. Amikor befejezte – nem tartott tovább öt-hat percnél az egész –, a gépírónővel kivetette a papírt, odaadta nekem, hogy írjam alá. Futólag végigolvastam, és feltűnt, hogy az van benne, hogy 27-én délelőtt a pedagógusgyűlés után jelentkeztem a városházán. Mondtam a nyomozónak, hogy elnézést kérek, de én délutánt mondtam. Nem számít! – válaszolta. Nekem számít, én így nem írom alá. Dühbe jött, megfenyegetett, hogy én is úgy járok, mint a mögöttem lévő, rendez nekem is egy olyan műsort. Elég halkan, de azért határozottan mondtam, hogy akkor sem írom alá. Ő próbált uralkodni magán, odaszólt a gépírónőnek, hogy gépelje át az egészet, és délelőtt helyett délutánt írjon. Átgépelte. Visszavittek a fogdába. Aznap talán vacsoráztunk, de a későbbiek folyamán csak ritkán ettünk. Azt hittük, hogy az a nap be is van fejezve, de nem. Úgy kilenc órától egyesével felkísértek bennünket az első emeleti irodákba, ahol felolvasták az internálási határozatot, amiben az állt, hogy hivatkozva az internálási rendelet számára, hat hónapra közbiztonsági őrizetbe vesznek. Két indoklásra emlékszem, talán nem is volt több. Az egyik, hogy az ellenforradalmi nemzeti tanácsnak voltam a tagja – ekkor közbekottyintottam, hogy az akkor még Forradalmi Nemzeti Tanács volt –, a másik, hogy veszélyes vagyok a társadalomra, mert nagy népszerűségnek örvendek a diákjaim körében.