A Nagymező utcai lakás nagyon megfelelő volt, elég sokáig laktunk itt. Még a nagybácsim is nálunk lakott egy darabig, mert a nagyszüleimnek nem volt valami jó lakása. Anyukám imádta az öccsét, és ott lakott egy kicsit nálunk. Volt egy kis különszobája. Később, azt hiszem, ki is adták anyámék. Mi ott laktunk 1929-ig. Közben a nagybácsim ügyvéd lett és egy irodát akart nyitni, és mivel nagyon összetartó család voltunk, az anyám úgy gondolta, hogy összeköltözik a nagyszülőkkel meg ezzel a nagybácsival, hogy ő ott az irodáját meg tudja nyitni ebben a nagyobb lakásban, és ezzel majd támogatja az öccsét. Egy gyönyörű hatszobás lakást vettünk ki a mai Bajcsy-Zsilinszky úton, ezt akkor Vilmos császár útnak hívták. Elég sokan voltunk, de mégis egy nagy, hatszobás lakás volt, pontosan az Alkotmány utcával szemben, és ránéztünk a Parlamentre. Ott laktak a nagyszüleim, anyám húga meg az ügyvéd nagybácsi, aki egy irodát is nyitott, két bejárat volt, és mi négyen. Ki volt használva a lakás. A mamám ott főzött mindenkire, azért nem tanított. Az egész család imádott hozzánk járni, mert anyám remek háziasszony volt, és jöttek az unokatestvéreim is. Volt ugyan cseléd, de bentlakó nem volt nálunk soha, csak bejáró. Nagyon jó élet volt, az én gyerekkorom nagyon derűs volt. Aztán valamely oknál fogva elköltöztünk a Hajós utcába. Még ott is együtt laktunk mind. Nagyon összetartó család voltunk, ez akkoriban szokott dolog volt azokban a családokban, ahol a férfiakat taníttatták. 1934-ben mi elköltöztünk az Izabella utcába, közel az iskolához.