Apámat behívták munkaszolgálatra, Izbégre 60 évesen. Van egy fényképe, karszalaggal. A mamám meglátogatta, mert beteg lett, valami fertőzést kapott, úgyhogy akkor visszahozták, de pár hónapig ott volt. A mi házunkat, az Izabella utcát nem jelölték ki sárga csillagos háznak, mi odaköltöztünk a Katona József utcába, a nagyszüleim lakásába, ahonnan a nagybácsim már munkaszolgálaton volt. Mi az ő lakásába költöztünk át a szüleimmel és a nővéremmel. Abban a házban akkor rengeteg barátom volt, és elkezdték mondani, hogy innen elviszik a fiatalokat.  Egyszer csak jöttek a nyilasok, levittek minket az udvarra. A fiatalokat elkülönítették, az öregeket visszaengedték, és minket kezdtek vinni a téglagyárba Óbudára. Olyan 15-20-an voltunk. Volt egy pontonhíd, a Manci, azon átjöttünk Budára. Az egyik fiúnál volt pénz, és elkezdett a nyilasokkal tárgyalni, hogy engedjenek el minket. Mire föleszméltek, mi már meglógtunk, ezt a szegény fiút meg elvitték pénzestül, és nem jött soha többet vissza. Visszamentünk a lakásba. Anyám szívrohamban feküdt, mert minket elvittek.