Én egy beosztott üzemkönyvelési csoportvezető voltam. Ebben az időszakban mi nyomon követtük a termelés folyamatát. Azt, hogy a mérlegeket hogy csalták, azt nem tudom, valószínű, a készáru-jelentésekben. Nem is volt igaz az a tervcsalás, csak hamis adatokat jelentettek fölfelé, mert attól függtek a fizetések meg a prémiumok. Voltak a gyárban lopások, elsősorban a kész gyógyszert lopkodták a nénik, akik kézzel számolták a gyógyszert. Gondolja el, hogy az asztalon volt 500.000 db tabletta, és egy nagy abrosz volt az ölükben, és úgy söpörték bele. Még nem volt automatizálás. Ők lopkodták a gyógyszert. Ki mit gyárt, amihez hozzáfér, azt lop. Mi papírt vittünk haza, ceruzát. Mikor kiment az ember, csöngetni kellett egy órán, hogy motozás van. A blokkoló óra mellett volt egy csöngő, ami akinél csörgött, azt megmotozták. Ezek nagyon kövér nők voltak, nagy mellekkel és oda dugdosták a gyógyszert. Amikor csörgött az óra, felemelték a mellüket, és hullott ki a gyógyszer, tele volt az udvar tablettákkal. Volt egy lebukás, elloptak lúgot szappanfőzéshez, mert nem volt szappan se. Ebből nagy botrány volt, elkapták őket. A csizmájukban, vagy hol volt az üveg, amiben lúg volt. Erre rájöttek és abból – úgy rémlik – nagyon csúnya pert csináltak. Kiszámították, hogy abból a lúgból meg még valamiből mennyi gyógyszer jött volna ki és a 20 filléres értékből 50 vagy 500 ezret hoztak ki, és ilyen mértékű volt a büntetés is.