Tovább a szövegrészlethez...
disszidálás

A hűtőházban volt a férjem legjobb barátja, Gáti Nándornak hívják. Ő közölte egyszer, hogy ők el fognak menni, mert a feleségének New Yorkban vannak rokonai, egy textil nagykereskedő volt valaha, aztán elvették az üzletét is, anyagbeszerző lett. Nagyon helyes fiú volt, fiatalabb, mint a férjem. Ő mondta, hogy menjünk el együtt. Én azt mondtam, hogy menjünk. De a férjem tisztességesebb volt, mint én, mert nem akarta az anyját itt hagyni. Én meg olyan borzasztó kalandvággyal szerettem volna elmenni. Elsősorban jól tudtam varrni, és azért 2-3 nyelven mégis csak elboldogultam, előttem volt a világ. A férjem barátja egy teherautón búcsúzott el tőlünk a Király utca és a terézvárosi templom sarkán. Sírt, bőgött, akkor láttam sírni először férfit, és könyörgött, hogy menjünk vele. Pista mondta, hogy nem megyünk. A végén kiderült, amiről én nem tudtam, hogy a férjem adott egy menetlevél-szerűséget a „hűtőből”, és ő ezzel az autóval a határig el tudott menni. Aztán egyszer felhívott a ’60-as években, és azt mondja, „Gruber Istvánt keresem, szeretnék még egy menetlevelet kérni”. Akkor jött haza Amerikából. Nekem egy barátnőm elment 50-valahányban, és írt, hogy milyen táborokban volt. Én nem vágytam erre. Talán azért sem volt ez olyan olthatatlan vágy bennem, mert én nem voltam olyan terror alatt itt. Lehetséges, hogy azért nem voltam szereplője ennek a terrornak, mert soha nem voltam politikailag elhivatott. Nem voltam ’45 után harcos kommunista, sem szocdem, sem semmi, hanem belekeveredtem egy nagyon munkás életbe, ami biztos nem akadályozta volna meg az ÁVO-t, hogy egy könyvelőt elvigyenek, ha nagyon jártatja a száját, de valamiért engem ez elkerült. Nem volt helyzet, hogy engem ki kellett volna menteni az ÁVO sötét börtöneiből, nem voltam ellenálló, nem lázadtam fel a fennálló rend ellen, hanem könyveltem mint az őrült, nagyon sokat dolgoztam. Amellett nem voltam egy csöndes valaki, nem voltam szürke egér, mégis valamilyen úton-módon elkerült engem. 1956 „lement” valahogy, a baráti társaság – főleg a férjem barátja – ment el. Nagyon közeli ismerős nem. Elkezdődött az elhagyott lakások birtokba vétele, de mi semmi ilyesmit nem csináltunk.