Annával sokat jártunk hangversenyre a Zeneakadémiára. Ekkortájt, Sztálin halála után fedezte fel Szvjatoszlav Richtert Magyarország. A Tátrai Vonósnégyes és Richter közös kamarazene-estjén – Schuman egy zongora-kvintettjét adták elő – a dörgő tapstól majdhogynem összeomlott a Zeneakadémia. Jártunk operába, a szabadtéri operába is, a Károlyi-kertbe. Emlékszem egy szabadtéri operaelőadásra az Állatkertben, ahol a Don Giovanni kellős közepén megszólaltak a pávák, jó hangos krákogással. Színházba is jártunk. Azt hiszem, a Vígszínházban olyan Shakespeare-előadások voltak, amelyeknek az akkori miliőben egészen más csengésük volt. Úgyhogy időnként áthallások is voltak. Sokat jártam a Madách Színházba, ahol Ádám Ottó barátom, szintén Kasztner-csoportos gyerek volt a főrendező.