Az otthonunk konszolidált, mondhatni úri bérlakás volt. Volt előszoba, abból nyílott egy udvari szoba, a konyha, cselédszoba, mellékhelyiségek, illetőleg szemben a nagy nappali, ami egykor apám szobája volt. Nekem, mint kisfiúnak, ez volt a kedvencem, sok volt benne a rejtély. Például apám nagy íróasztala, a vitrin a könyvekkel, porcelánokkal és titkosnak tűnő dolgokkal. A könyvespolcon a húszas-harmincas években megjelent magyar és világirodalmi literatúra. Szerettem olvasni. Mély fotelek álltak ebben a szobában, meg egy nagy dívány, amelyet apám csináltatott. Ettől balra nyílt a gyerekszoba, ahol a nővérem és én laktunk, jobbra meg még egy – a Gellérthegy utcára nyíló – másik szoba. A lakás kissé zsúfolt volt, nem különösen szép, de masszív bútorok álltak benne; a szobákat fa- és széntüzeléses cserépkályhák fűtötték. Korán megismertem a szénhordás, a pincejárás dolgát. Volt fürdőszoba is, de abban egy hengeres rézkályha állt, egy héten egyszer fűtötték be, és akkor volt a fürdés. Mosd meg az arcodat – ez volt a reggeli tisztálkodás. Később egy Maort gázkályha került a fürdőszobába, ami ritkaságszámba ment, és fürdéskor ezt lehetett begyújtani.