Tovább a szövegrészlethez...
kitelepítés - bebörtönzés

Ott voltunk tehát Csorváson, anyám angol meg német tudásával, 51 nyarán a nincstelenségben. Zsókával, a nővéremmel (ő tizennégy, én tizenegy éves), akivel máig egy ott megalapozott szolidaritás köt össze, elszegődtünk napszámba. Először egy gazdához, kukoricát egyelni, tetejezni. Magasra nőtt kukorica, csak sűrűn vetve, és ki kellett ritkítani kapával. Persze kapa életemben nem volt talán a kezemben, mert voltam ugyan falun, de ott nem dolgoztunk. Mikor vége lett a napnak és a bér felől érdeklődtünk, a gazda levágott egy darab szalonnát, és odaadta, mondván, hogy ez a bér. Nagyon-nagyon megszenvedtük ezt a szalonnát, egész nap csíptek a szúnyogok, és rekkenő meleg volt abban a kukoricásban. Idővel hírét vettük, hogy a helyi állami gazdaságban kezd megszerveződni a kitelepített brigád. Az akkori hatalom Csorvást és a környék Békés megyei falvait arra szemelte ki, hogy ott virágzik majd fel a magyar Kazahsztán, gyapotot termelnek ezen a vidéken. Az állami gazdaság földjeinek háromnegyed részén gyapotot, Kazahsztánból hozott gyapotcserjéket telepítettek. Kellemetlen, nem ide szokott növény ez. Sok-sok baj volt vele, még tán szőlővel sincs annyi. Egy kitelepített brigád, amelyben tábornokoktól kezdve bírókig elsősorban felnőtt férfiak voltak, meg egy-két gyerek, nekiállt a gyapotot kapálni, kacsolni, tetejezni, permetezni. Az agronómus este lemérte, mennyit teljesített a brigád – ez után számították a bért. Itt dolgoztunk a nővéremmel. Időnként beosztottak úgynevezett vízhordó gyereknek (elég vékonypénzű, cingár kölyök voltam), ami azt jelentette, hogy a tűző napon dolgozó embereknek rendszeresen két kannában hoztam az ivóvizet valamelyik közeli tanya kútjáról. Hatkor kellett jelentkezni a tanyaközpontban, kaptunk egy csajka kávét, meg kenyeret, meg szalonnát, és déltájt hozta a lovas kocsi az ebédet. Leves, főzelék, és valami facsoport hűsében lehetett bekanalazni. Ezekben az „urakban”, értelmiségi, családos férfiakban volt rátartiság, megtanulták a napszámos munkát, és a kitelepített brigád a munkaversenyben néha a dicsőségtáblán szerepelt a gazdaság tanyaközpontjában.