Tovább a szövegrészlethez...
munkásság

Most áttérek a Múzeum utca 3-on kívüli dolgaimra. Igaz, nem fizették jól, de szerényen meg lehetett a keresetből élni. S ez a pálya bizonyos függetlenséget biztosított irodalomkritikai, irodalmi dolgaimban. Sohasem kényszerültem rá, hogy olyasmiről írjak, ami nem tetszik. Ezekben az ügyekben egy szabadfoglalkozású, professzionális kritikus jobban ki van szolgáltatva. Énnekem ez maradt kvázi hobbinak, és csak azt csináltam, amihez kedvem volt. Persze jókora hátrányt is jelentett – fáradtan érkezni haza s várnak a megírnivalók. Esténként sokat nem tudtam produkálni, inkább úgy oldottam meg, hogy ha valami nagyobb elhatározásom, ambícióm volt, szabadságom terhére vonultam el. Kritikáim mennyiségét ez határozta meg. Ebben az időszakban, a hetvenes években az irodalom és a képzőművészet sokféle területe érdekelt, de főleg irodalomról írtam, elsősorban magyar művekről, valamit fordítottam is egy időben franciából az Európa Kiadónak, illetőleg lektoráltam nekik. Kapcsolatba kerültem az underground művészeti világgal. A legérdekesebb és a legfantasztikusabb személyiség Hajas Tibor volt közöttük, hosszú, éjszakába nyúló beszélgetések emlékét őrzöm. De itt is, akárcsak az izmosodni kezdő demokratikus ellenzék esetében, csak a személyi kör peremén szerepeltem, vettem részt egyben-másban. A politizálás nem volt a hivatásom. Szerettem az underground szellemi légkörét, az általuk képviselt mentalitást, de a hétköznapi könyvtári alkalmazott életét éltem. Sok ösztönzést kaptam tőlük, ám nem voltam teljesen, alkotóként angazsálva.