Ezt megelőzően a csoport nagy része (a Várfalvi–Oltványi-csapat) Olaszországba, Genova környékére települt át, ahol az angoloknak volt egy kiképzőközpontjuk, egy hírszerző bázis. Úgy tudom, hogy azért mentek oda, hogy őket katonailag és taktikailag arra készítsék fel, hogy ha mi létrehozzuk a hálózatot Magyarországon, akkor képzett vezetők legyenek. Azért is mentek, mert Bécs kezdett gyanús lenni, december közepére már hemzsegett a város az ügynököktől. Volt egy olyan félelem Nyugaton, hogy ha a szovjetek ezt meg merték tenni Magyarországgal, akkor lehet, hogy kell nekik a nemrég a szovjet érdekszférából kiszakadt ausztriai rész is. Én tudom, hogy az osztrák–német határon november közepéig milyen készültségű haderő állt, mert jártam akkor ott. Még december elején, mikor többen jártak München felé, abban reménykedtek, hogy ott állnak az amerikaiak az osztrák határon. Még decemberben is voltak olyan agyalágyultak, akik azt hitték, hogy az amerikaiak elindulnak és kihajtják innen az oroszokat. Nem jó szemmel nézték a mozgalmat a bécsiek, úgy tudták, mint mi, hogy hemzsegnek az orosz ügynökök, nagyon tartottak tőlük és féltették a semlegességüket. Az osztrák belügyesek már decemberben elkezdték piszkálni Klosterneuburgot.