Selmecbányán volt egykor az erdőmérnöki egyetem, onnan került Sopronba az első világháború után, még Mária Terézia alapította. Nagy hagyományú ez a szakma, és sosem tudták megtörni. Minél többet élt valaki az erdőben és dolgozott a szakmában, ezt annál jobban tudta. Ennek következtében nem tudták az 50-es, 60-as, 70-es években sem negligálni az igazi szakembereket, ennek következtében nem tudták megtörni a szellemet. Mert egy Babos Imre nélkül, aki az ERTI-ben, az Erdészeti Tudományos Intézetben volt az ész, annak ellenére, hogy a hercegprímásnak volt a főerdésze, magyar erdészettudományt nem lehetett csinálni. Mondjuk igazgatónak nem hagyták, mert gazdasági vezetőjének odarakták Lukács cipészt, de már mellé főmérnöknek azért szakembert kellett kinevezni. A szakember meg, hiába raktak oda egy 30 éves szakembert, vagy egy 40 éves ifjú kádert, az egy év múlva megkereste, hogy a területen ki él még öreg erdész, aki tudja, hogy hogy is kell gazdálkodni. Az erdészet évszázadokban gondolkozott.