Tovább a szövegrészlethez...
munkásság

Kisebb-nagyobb buktatókkal, de 70-ben kezdtem kikapaszkodni. A végén hagytak már pénzt keresni, majdnem TÜZÉP telepvezető helyettest csináltak belőlem, ami azt jelentette volna, hogy az én szakmai tudásommal milliókat keresek. 1975-től  az ERDÉRT-nél dolgoztam, az Erdészeti Értékesítő, Elosztó és Kereskedelmi Rt-nél. Minőségi ellenőr voltam, aki a Szovjetunióból bejövő évi másfél millió köbméter fenyőrönk és egymillió köbméter deszka műszaki állapotát, minőségét, a határtól, az átvételtől a lehető leghasznosabb feldolgozásig a folyamatot ellenőrzi. Úgy gondolom, korrekten dolgoztam, mert két év után elértem, hogy ha visszaküldtem egy szerelvényt, a szovjet fél nem kiabált, ha az én aláírásommal lett visszaküldve Záhonyba a vagon, tudomásul vették. Kétségtelen, hogy az ő részükről is korrekt szakemberek dolgoztak akkor. Egyébként mindig jó kapcsolatunk volt velük, az oroszoknak mindig jó lerakó piac volt Magyarország, mert ha nem ment a fapiac, akkor pillanatok alatt az egymillió köbméter helyett hárommilliót is átvettünk, és ezért mi búzával fizettünk. Ebben a térségben a Szovjetunió nem tudott másnak Nyugat felé szállítani, mert a románoknak, a lengyeleknek, a cseheknek volt elég fájuk, egyedül Magyarország volt importra szorulva. Minálunk meg akkor már beindult ez az új mechanizmus, tehát amit fölöslegben megvettünk tőlük, azt mi már a görögök felé tovább is küldtük. Bejött ide a fenyőrönk, csináltak belőle zárlécet, gerendát meg egyebeket görög szabványra, így ment a görög export orrba-szájba, meg az olaszoknak, akikkel viszont az oroszoknak semmifajta kereskedelmi kapcsolatuk nem volt.