Tovább a szövegrészlethez...
elsődleges szocializáció

A gyerekkorom szerintem olyan volt, mint minden gyereknek azon a környéken. Semmi extrát nem tudok a gyerekkori életemből. Azt tudom – és ezt a családi anekdoták is megerősítik –, hogy mindig építésznek készültem. Tehát kétéves koromban már építész akartam lenni. És ez mindig így volt, két nagyon rövid kitérővel: az egyik, amint az előbb utaltam rá, hogy sokszor átküldtek Makóra vonattal, és akkor természetesen mozdonyvezető akartam lenni. Amikor pedig az apám elvitt egy futballmeccsre, akkor lovas rendőr akartam lenni – mert ott mentek körben a futópályán a lovas rendőrök. Ez a két kitérő volt, egyébként mindig építész akartam lenni.