Sok mindent tudtunk, de sok mindent meg nem tudtunk Magyarországról. A Berlini Fal bontását a tévében néztük. Meg időnként egy-egy magyar eseményt is néztünk a tévében, de ki voltam én ebből szakadva. Tudatosan. Az is tudatos volt, hogy nem jöttem haza, pedig borzasztó nagy volt a vonzereje annak, ami itt történt a rendszerváltást közvetlen megelőző időkben, meg akkor. Tudtam, ha hazajövök, biztos elkap a gépszíj, és akkor ott ültem volna az első parlamentben, ezt meg nem akartam. Utólag még kevésbé bánom. És azt reméltem, hogy amikor hazajövök, akkor majd építészettel fogok foglalkozni. Merthogy eljőve az oly kívánt rendszerváltás, mindenki azt csinálja majd, ami a dolga, pedig mással foglalkozik.