Megtaláltuk magunknak Ráckevét. Akkor úgy gondoltuk, hogy az a világ közepe. Ráckeve a Duna mellett szép hely, és nagyon jó hely volt a gyerekkorunkban, több nyarat töltöttünk ott. Elég nagy házat béreltünk, oda jöhettek a barátok is. Eveztünk, úsztunk, a ladikban néha latinból fordítottunk. Édesapa szerette a latint. De nemcsak, hogy szerette, hanem fordított is. Szószedetet csinált, utána lefordította, és megnyugodott. Ő jogásznak tanult, de a latin volt a kedvence. Nagyon szerettem vele latinozni, összeszedni a szavakat. Mindig azt mondta, hogy az agyélesítő. Többször nyaraltunk Balassagyarmaton. Rengeteget fürödtünk az Ipolyban, nagyon jó volt. Ott is rokonok éltek. A sok Kovách közül az egyik lány Balassagyarmatra került, Benke Bélához ment feleségül.