Édesanya a család ruháit jelentős részben Nagykovácsinál szerezte be. Nagykovácsi Milenkó üzlete a harmincas évek közepe táján a későbbi Úttörő Áruházban, a Kossuth Lajos utcában volt. Nála főleg tisztviselők vásároltak. Hitelt adott, amihez a keresetet igazolni kellett. Ahogy nőtt a kereset, emelték a hitelkeretet. Havonta fizettünk. A pénzügyeket a vevőkkel az irodában tárgyalták le, nem mások előtt, és nagyon udvarias, jó volt a kiszolgálás. Itt vettünk készruhákat is, ruhaanyagot is, mindig jó varrónőnk volt. Egyébként felírásra vásároltunk a házban lévő Haber nevű fűszeresnél is, könyvre, havi fizetéssel. Emlékszem, az öreg Haber versezetekkel reklámozta az árut a gyerekek nagy örömére, de magát az üzletet is, ez most is eszembe jut: Haber üzlet megbízható / Mondja Mari komolyan, / Ezt mindenki elhiheti, / Mert a Mari nem olyan. A gyerekek viselkedésében, öltözékében lehetett érezni – ahogy mondták–, hogy egyívásúak, ezekkel lehet barátkozni. Nagyon kemény dolgok voltak ezek. Otthon erről nem beszéltünk, de belenőttünk. Nem emlékszem, hogy a szüleim valaha is prédikáltak volna nekünk erről, de éreztük. Bár lehet, hogy kormányozva volt, kivel barátkozz, csak mi nem figyeltünk rá. Valahogy úgy alakult, hogy mindig csak ugyanolyanok kerültek egy társaságba.