Tovább a szövegrészlethez...
Trianon

A szüleim baráti köre is zárt volt. Akárkire gondolok, akikkel összejártak, mind erdélyiek voltak, és a legtöbb ugyanabban a hivatalban dolgozott, ahol apa, tehát a Pénzügy köréből került ki. És ezeknek a pénzügyeseknek ugyanúgy emelkedett a beosztásuk. Később elgondolkodtam, hogyan lett az apám olyan hamar pénzügyi miniszteri tanácsos, méltóságos úr itteni gyökerek, rokoni kapcsolatok nélkül. A Vám- és Pénzügyőrség múzeumából egy kutató magyarázta meg nekünk jóval később, már a kilencvenes évek második felében, hogy a vámosoknál mint félkatonai szervezetnél kiszemelték – nyilván a szellemi képességeik vagy a viselkedésük, de leginkább a származásuk alapján –, hogy kik lesznek majd vezető tisztviselők, ha visszatér az a terület, ahonnan jöttek, és ahova át lehet majd helyezni őket. Akkor nagyon meglepődtem, de elkezdtem gondolkozni, és rájöttem, hogy valóban így lehetett. Miután alkalmasnak találták, kiemelték. És amikor Erdélyt visszacsatolták, ajánlottak is neki funkciót, Marosvásárhelyre kellett volna mennie, de nem vállalta el. Azt mondta, vannak ott is megfelelő emberek, nem akar a nyakukba ülni. Úgyhogy ő maradt továbbra is a Pénzügynél Budapesten.