A lányomnak három fia van. Hiába mondta mindig, hogy ez most lány lesz, nem, mindig fiú lett! Marcika nagy ajándéka volt a családnak, ő az első unoka, 66-ban született, aztán jött Bálint és Máté. Egy emeleten laktunk, a gyerekek áttotyogtak hozzánk, nagyon szerettek ott lenni, ott aludni. Délután lefeküdtek nagyapa mellé, nagyapa mutogatta a bélyegeket, jól megvoltak. Nagyapa vitte sétálni őket. Szóval megszervezett élet volt az, jól működő nagycsalád, dédmamával, nagyszülőkkel. Közel és mégse együtt. Jó volt! Anyám fiatalon lett dédmama, és én is fiatalon nagymama. Negyvenöt éves nagymama, az jó dolog! Tudtam négykézláb mászni, a gyerekek ráültek a hátamra. Sok mindent bír egy ilyen fiatalabb nagymama. De édesanyám is. Amíg nyugdíjba nem mentem, ő főzött, viszont amikor otthon maradtam, másnap nekem kellett kimennem a konyhába főzni, mert édesanya visszavonult. Nyugdíjba tette magát! Leült reggelizni, amelyik gyerek otthon volt, az körülötte ült, de ott ült a kiskutya is, és leste, hogy a nagymama mit fog neki ledobni. Ezek nagyon szép reggelek voltak. Gyöngyvérék átalakították a lakást, a konyhához hozzácsapták a személyzeti szobát, jó nagy lett, és volt benne egy remek pad, édesanya is ott szeretett ülni.