Aki még nagyon fontos szerepet játszott az életemben, az a nagynéném, apám nővére. Szintén egyedülálló nő volt. Steinbach Regina, én Nénjének hívtam. Ő elvált a férjétől elég rövid házasélet után, és volt egy kislánya, aki egészen kiskorában meghalt egy szerencsétlenségben. Nagyváradon kézimunkaüzlete volt. És nagyon-nagyon imádtuk egymást. Mindennap, ahogy az iskolából kijöttem, bementem hozzá az üzletbe, hogy megpusziljuk egymást. Vele kapcsolatban egy fájó emlékem maradt, ami egy életre meghatározta a viselkedésemet: mikor már nagyocska voltam, már gimnazista, akkor elfelejtettem egyszer-kétszer bemenni. És amikor következő alkalommal bementem hozzá, és kezdtem valamit mondani, hogy miért nem mentem be, akkor azt mondta nekem, hogy „rendben van, gyermekem, én nem haragszom, csak tudomásul vettem”. Hát ennél szörnyűbbet nem mondhatott volna nekem!