A negyedik nyíregyházi huszárezred pótkeretéhez vonultam be, amely abban az időben már Sopronvölcsejben volt, mert Nyíregyházát már elfoglalták az oroszok. Azért választottam ezt az alakulatot, mert a bátyám ott volt hivatásos katonatiszt, másrészt én úgy gondoltam, hogy egy hagyományos alakulathoz vonulok be. A lovaglás is hozzátartozott ehhez. És ennek az alakulatnak a pótkeretétől küldtek bennünket Sopronvölcsejből Felsőszelibe – az a Felvidéken van, Galánta mellett – utolsó pótlásként egy szakasznyi embert, olyan 38–40 főt az akkor még létező lovashadosztály utolsó részéhez. A lovashadosztályról tudni kell, hogy az egész háború folyamán nagyon tisztességesen és becsületesen viselkedett.