Tovább a szövegrészlethez...
1956

Mivel 4-től kezdve a kórház hivatalos vezetéséből senki sem volt elérhető – az igazgatóhelyettes, aki engem 30-án a mentőszolgálat élére küldött, bent lakott ugyan a kórházban, de éjszaka elérhetetlen rejtekhelyen bújt meg –, általában nekem kellett intézkedni. A munkatársakkal rendkívül harmonikusan ment a dolog, mindenkiben fantasztikus segítőkészség volt. Egy nővér vagy egy fűtőházi munkás természetesnek vette, hogy erejét meghaladó feladatokat is ellásson. Egyébként jellemző a forradalmi hetek állapotára, hogy Budapesten a vízellátás, a villany, a telefon, sőt azt hiszem, még a gázellátás is végig zavartalanul megmaradt. A városi közműveknél nyilván természetes kötelességérzetből folyamatosan dolgoztak.