Tovább a szövegrészlethez...
politizált privátszféra

A szüleim előttünk soha nem beszéltek politikáról. De sok mindent elolvastam, ami ott volt a könyvespolcon: Sztálin, Lenin, Rákosi, minden, ami csak belefért – ezeket amíg otthon voltam, vagyis tizennyolc éves koromig mind elolvastam. És a középiskolában már politizáltam, KISZ-tag voltam, sőt, KISZ-vezető: osztálytitkár. De az iskolai politizálás, az inkább – ma azt mondanánk rá, hogy érdekvédelmi történet volt, nem pedig politikai.

politizált privátszféra

Akkor Koszorú Lajos barátom a VÁTI-ban dolgozott, ő mindig is várostervezőnek készült. Együtt mindig úgy dolgoztunk, hogy ami városos dolog volt, azt mindig ő csinálta, ami ház volt, azt mindig én csináltam. A VÁTI akkor érdekes hely volt. Konrád, Szelényi ott volt akkor, nem sokkal korábban, tehát még kvázi érződött a hatásuk. Akkor ott dolgozott Zsille Zoltán, ott dolgozott Hegedüs András. És akkor odakerültem. De a VÁTI-ba már nem vettek föl állásba, csak szerződéssel. Már 78-at írtunk. Akkor még nem voltak ellenzéki szervezetek, de a Hétfői Szabadegyetemre már jártunk például. Meg akkor már az adyligeti kommuna megvolt, Koszorúval ott együtt laktunk. Én soha nem kérdeztem meg a Baráth Etelétől, hogy ennek mi volt pontosan a háttere, de mindenesetre nem tudott fölvenni állásba, csak hol egy, hol két hónapra hosszabbította meg a szerződésemet. Mígnem tizenegy hónap múlva, 1979. február 10-én megszűnt a munkaviszonyom. Ami azért volt nagyon rossz, mert egy nappal korábban született Sára, én meg kikerültem az utcára.