Tovább a szövegrészlethez...
családtörténet

Anyám Leimdorfer Edit. Anyai nagyanyámnak két helyen volt háza: télen Élesden laktak, és nyáron Brátkán. Én a karácsonyi, húsvéti szüneteket mindig Élesdben töltöttem a nagyanyámnál és az ő fivérénél – aki az anyám nagybátyja volt, dr. Földes Mihály ügyvéd –, aki anyámat mint apa nevelte föl. Anyám szülei elváltak, a nagyanyámat otthagyta a férje négy gyerekkel. És a nagybátyám, aki agglegény volt, összeköltözött a nagyanyámmal, aki egyedül maradt a gyerekekkel. És ott volt anyám nagymamája, akit mindenki K und K-nak hívott, mert Kohn Katalin volt a neve. Honnan hozta a dédpapa? Azt hiszem a Mameland-ból (anyaországból). Ő egy igazi kis öreg néni volt, hófehér hajjal, tipegett, és egész nap a kályha mellett ült, és nem is tudom, hogy mivel foglalta el magát. Ő volt az egyetlen hívő zsidó a családban. Édesapámnak egyszer azt mondta, hogy „magában bízom csak, hogy a temetésem megfelelő zsidó tradíciók szerint történjék, mert az én gyerekeim pogányok, és nem ismernek semmiféle rítust és tradíciót. Maga az egyetlen, aki tudja.”

családtörténet

A dédapám nagyon szeretett kártyázni. Úgy szól a történet, hogy a dédapám bejárt kaszinózni Nagyváradra, és egyszer kocsi, ló nélkül jött haza, vonattal. Elkártyázta. Nagy bonviván volt, szerette a szép életet, a jó életet, amellett dolgozott is, mert négy gyermeke volt, három fia és egy lánya, a nagyanyám. Az egyik fiából ügyvéd lett, a másik közjegyző volt Hódmezővásárhelyen, a harmadik szemorvos Győrben, és a nagyanyám, akinek foglalkozása nem volt (ez akkor természetes volt). És ez komoly baj volt, amikor a férje elhagyta. Anyám körülbelül nyolcéves volt, amikor az édesapja elment. Ausztriában, Grazban lakott egy ideig, Salzburgban van eltemetve. Később a nagyapám nevelte a két nagyobbik fiát tizennégy–tizenöt éves koruktól. Ők Ausztriában érettségiztek. Aztán az egyik elment Amerikába, és a másik meg kijött Franciaországba. A legkisebb testvérét anyám mindig olyan anyáskodva kezelte, nagyon közel állt hozzá a kisöccse.