Az egyetem elvégzése után Túrkevére helyeztek gimnáziumi tanárnak. Hozzá kell tenni, hogy eredetileg többen nem kívántunk tanárként elhelyezkedni, mert a tudományegyetem fizika–matematika szakán végzettek fele általában az iparba ment, viszont az ipar 53-as visszafejlesztése miatt 54-ben a mi végzős évfolyamunkról mindenkit tanárnak helyeztek ki. Kértem a Művelődési Minisztériumtól, helyezzenek át máshová, mert világéletemben dunántúli voltam, nem kívánok az Alföldön élni. Közölték, hogy adjak be áthelyezési kérvényt, és írjam bele azt is, hogy a minisztériumi álláslehetőségekből melyiket választom. Mosonmagyaróvárt jelöltem meg.  1954 nyarán behívtak katonának. Mivel előtte agyrázkódást kaptam, a katonaságot a debreceni 4. sz. Honvéd Kórházban kezdtem, és hamarosan le is szereltek alkalmatlansági igazolvánnyal. Közben megkaptam az értesítést, hogy áthelyeztek Mosonmagyaróvárra. Megírtam az iskolaigazgatónak, hogy kórházban vagyok, de hamarosan leszerelek, számítson rám, szeptemberben vagy októberben megjelenek tanítani. Az igazgató válaszolt, hogy náluk nincs szükség fizika–matematika szakos tanárra, ezért amikor a honvédségtől leszereltem és hazautaztam a szüleimhez, felvettem a kapcsolatot a tabi gimnáziummal. Október elején a Győr megyei oktatási osztályról felszólítást kaptam, hogy azonnal foglaljam el a mosonmagyaróvári állást. Valószínűleg félreértésen alapult az előző értesítés. Összecsomagoltam és fölszálltam a vonatra.