Tovább a szövegrészlethez...
rendszerváltozás

Ha visszagondolok felnőtt életem évtizedeire, olyannak látom, mint valami alagutat, amelyben valamilyen zárt, nyomott egyhangúságban vezet az út. Azzal a tudattal, hogy ebben az alagút-világban kell élni az életemet. Igazában a peresztrojkát meg a magyar összeomlást, a rendszer bukását mentálisan késve értettük meg, vagy inkább lépésről lépésre. Lassú aha-élmények sora volt ez. Vagyis belülről az ember késve lépett egyet-egyet, lassan ismerve fel, hogy az, ami történik, valójában éppen az, amire mindig vágytam, amiért 56 is volt. A lélek roppantul hozzá tud szokni az alagút- vagy a keszonléthez. Tehát maga a felszabadulás-érzés is egy hosszú, érdekes folyamatban bontakozott ki, noha akadtak prominens események is, az első választás, Antall Józsefék győzelme, az SZDSZ szerepe stb., amelyek emlékezetes ugrások ebben a folyamatban. Átrendeződtek az emberi viszonylatok, a barátságok is. Igaz, hogy én azt állíthatom, alapvető barátságaim, emberi kapcsolataim politikai okokból komoly törést nem szenvedtek. Akikkel én jóba voltam, azokkal jóban maradtam.