Tovább a szövegrészlethez...
Trianon

A gyárvárosi iskolában egy igen kiváló magyar ember volt a tanítóm, vitéz Kiss Károlynak hívták. Mai szemléletem szerint azonban túlságosan is „nem-nem-sohás" volt, irredenta. Emlékszem, volt egy kis mappája, Magyarország térképe volt rajta, s ha középen megnyomták, szétvált, és a történelmi Magyarország részeit mutatta. Állandóan a magyarság, Trianon volt a téma, és hogy mekkora igazságtalanság ért bennünket, ami igaz is, persze, de csak ez volt a téma. Minden iskolaév végén vizsga volt, és negyedik elemi után, mint a legjobb tanuló, a vizsgán olyan verssel rukkoltam ki a tanítóm megbízásából, amely arról szólt, hogy repülök Pozsony fölé, és a szlovákokra ledobok egy bombát, és itthon jelentem a hazámnak, hogy teljesítettem a kötelességem. Az ember később jött rá, nem az volt baj, hogy ezt tanultuk, hanem az, ha ennél a szemléletnél megragadt valaki, mert ez csak a dolog egyik oldala.