A rendszerváltás körül vagy még az előtt is kezdett a gyógyszeripar a Medimpex vonzásából fellazulni. Lépéseket tett, hogy ne ilyen hagyományos módon dolgozzunk, mint eddig. A Medimpex egy külkereskedelmi vállalat volt, de akkor már kezdtek olyan szelek fújni, hogy nem kell ennek külkereskedelmi vállalatnak lenni, legyen a gyógyszergyárak tulajdona, közös vállalat. Ennek a menete úgy zajlott le, hogy a minisztérium nem akarta, hogy ez az egész kicsússzon a keze alól és ezért létrehoztak belőle egy kisebb, Pharmatrade nevű vállalatot és oda bekapcsolták a gyógynövény, illóolaj és egyéb vegyes dolgokat, s ez maradt a Külkereskedelmi Minisztérium tulajdona, állami vállalatként. A gyógyszergyárak: a Richter, a Chinoin, az Egis, a Biogal és a Human közös vállalata pedig maradt a Medimpex, amiből kft. lett. Ez ’82-ben volt. Akkor a Laczai nevű volt gazdasági igazgató lett a vezérigazgatója a Medimpex közös gyógyszer vállalatnak, a Pharmatrade-nek, mint külker vállalatnak pedig Erdei Tibor, aki korábban szintén a Medimpexnél volt. Így szétvált a két cég. Így a Medimpex teljes egészében a gyógyszergyárak fennhatósága alá került. Igazgatótanács volt, tehát úgy működött, mint egy részvénytársaság, csak a közös vállalat részjegyekben testesült meg. Nem részvényekben, hanem közös vállalati formában. A gyógyszergyárak akkor még nem nagyon önállósodtak mindenben, de kezdték ezt a szemléletet tovább vinni, hogy minek ez a duplicitás, mi megtermeljük, el is tudjuk adni, minek ide még egy külker monopólium. Akkor, ’82 után 2 vagy 3 év múlva elkezdtek mozgolódni, hogy elviszik a kereskedelmi munkát. Akkor az egyik legjobb vezérigazgató helyettesünket a Richter elvitte főosztályostul együtt. Kiválasztották a legjobb embereket. Úgy ahogy volt, kiemelték alólunk a tevékenységet emberekkel együtt. Így kezdődött. Akkor elkezdték mások is megcsinálni. Még voltak dolgok, amit otthagytak, pld. a szovjet és ukrán exportot otthagyták. Akkor jártam Kijevben. Nagyon sokat voltam Moszkvában, Kijevben, hiszen Ukrajnában a Richter csinált egy vállalatot, azt már nem rajtunk keresztül, de nem ment a dolog, tehát ki kellett menni és rendet kellett tenni. Ott az igazgatótanácsokban nem tudták, hogy mit csináljanak, nem volt tapasztalatuk, mert ezek a közös vállalatok, 18 darab, azoknak mi mind tudtuk, hogy az igazgatósági üléseknek hogy kell lezajlaniuk, hogy kell csinálni egy leváltást stb. Ott már akkor ők kezdtek önállóan alapítani vállalatokat, már csináltak Oroszországban egy termelőt, Ukrajnában, aztán Azerbajdzsántól kezdve mindenhol. Akkor nem volt, aki fékezze őket, mert ha a Medimpex még monopol helyzetben van, akkor legalább 5 vállalat-alapítást megakadályoz, mert nem volt értelme. A Richter tehát szép csendben elszívta az exportot.
A Richter akkor elég rossz állapotban volt, rossz termékei voltak, nem volt jó vezetés. Akkor látták a minisztériumban, hogy itt kéne egy jó vezető és Bogsch Erikre esett a választás. Hungarotexes volt a papája, Spanyolországban nevelkedett, jól tudott nyelveket, vegyészmérnök volt és Varga Edit odavette maga mellé, amikor végzett az egyetemen. Sokat tanult a Richterben fiatal kezdő korában. Kiküldték Mexikóba, egy pár évig ott volt, ott jártas lett a kereskedelmben, hazajött, és pár év múlva kiküldték Angliába. Onnan hívták haza. Ő addigra már nagy tapasztalatot szerzett, azért Angliából kereskedni az minőségi dolog volt. Nagyon jól ment az üzlet, ott is vettünk egy kis vállalatot Angliában, ott is tevékenykedtünk állatgyógyászati cikkekben.Bogsch Erik ezt nagyon jól hasznosította. Megtalálták a minisztériumból és ’92 novemberében haza jött. Átvette a Richtert, és kipucolt mindent ami eladhatatlan volt. Profiltisztítást hajtott végre és gyakorlatilag 16 éve elég komoly sikereket ér el. Közben el elkezdték privatizálni a Chinoint is. A Sanofi francia cég vette meg. Nagy sikertörténetnek könyvelték el, de a Sanofi egy telephellyé degradálta, nagyjából. A Chinoinba állítólag őrült tömegű szabadalom volt a fiókokban. Ez a mi tolvajnyelvünk, hogy a vegyületek a dossziékban vannak egy darabig, utána vagy lesz belőlük valami, vagy nem. Nagyon sok kell ahhoz, hogy egy dossziéból termék legyen, és egy ilyen nagy cég meg tudja engedni magának, hogy kifuttassa és rászánjon 5 évet. A Sanofi így vette meg a Chinoint. A Richter gyakorlatilag azt az utat választotta, hogy nem szakmai befektetőt keresett, hanem sok apró befektetőt. Ez Bogsch elévülhetetlen érdeme, hogy mindig úgy emlegetik a Richtert, hogy az egyetlen magyar gyógyszergyár, ami nem igaz sajnos, mert az egész gyógyszergyár 75 %-a külföldi befektetők kezében van, de nem szakmai befektetők, hanem kisbefektetők kezén. A Richter akkor, Bogsch igazgatása alatt elkezdett felfutni, és minden erővel a saját hálózatát kiépíteni. Akkor neki már volt ez az ukrán és orosz vállalata, akkoriban alapították, ami már nem rajtunk keresztül történt. Volt a moszkvai irodának egy 25 éves évfordulója, nagy-nagy ünnepség ott Moszkvában, ott már tárgyalt egy orosszal, hogy csinál vele egy külön vállalatot. Csinálta ezeket a kis vállalatokat különböző helyeken. Aztán rájött, hogy nincs meg a hálózatnak az adminisztratív háttere, és akkor rögtön, mikor hazajött, kért engem, hogy menjek oda hozzá.