Tovább a szövegrészlethez...
középiskola

Tulajdonképpen nem tudom, mikor találkoztam először közvetlenül az antiszemitizmussal. Én román elemibe jártam, ahol legjobb emlékezetem szerint semmiféle diszkrimináció nem volt. Utána pedig egy úgynevezett mintagimnáziumba, ahol a leendő tanárok gyakoroltak, és a professzorok egy része egyetemi tanár volt. A Liceul Pedagogic Universitar, tehát egyetemi pedagógiai szeminárium. Például a botanikus Alexandru Borza nekem tanárom volt. Úgyhogy ez az iskola nívós volt. A román gimnáziumban a francia volt az első idegen nyelv. És nagyon komolyan csinálták: a román gimnázium franciatanárai kivétel nélkül egy vagy két szemesztert, sőt évet töltöttek francia egyetemeken, mint ösztöndíjasok. Úgyhogy ha valaki a román gimnáziumot csinálta végig, akkor egész tisztességes franciatudása volt. Akkor a román elit teljesen frankofon volt. Ez tartott 40-ig, Észak-Erdély visszacsatolásáig.

középiskola

A román gimnáziumról szintén jó emlékem van, a négy alsó osztályát végeztem itt. Három román állami gimnázium volt Kolozsváron, és köztük volt némi társadalmi különbség. A legelőkelőbb a mintagimnázium volt, itt zömében a jómódú polgári családok gyerekei tanultak. Aztán volt a Bariczról elnevezett gimnázium, ahova a kevésbé jómódú polgári családok gyerekei mentek, és volt az Anghelescu az alsóbb rétegeknek. De nívóban nem volt igazán különbség, legalábbis a Bariczhoz viszonyítva. Azt tudom, hogy nagyon sok fiatal, aki a Bariczba járt, külön büszke volt rá, hogy ők legalább olyan jók, mint a mintagimnázium.

középiskola

Közben megalakult a zsidó gimnázium, hiszen egy rakás gyerek kipottyant az iskolarendszerből. Nagyon hamar megszervezték. Azt hiszem, a hitközség adta össze a pénzt. Antal Márk volt az igazgató, egy kiváló ember volt. És összeszedtek egy csomó tanárt mindenhonnan az országból. Koedukációs gimnázium címen működött, hogy ne kelljen két iskolaengedélyt kérni. De el voltunk szigorúan választva, külön fiú- és lányosztályok voltak. Igaz, az udvaron láttuk egymást. Van egy teljesen idealizált kép erről az iskoláról. Nekem az az emlékem róla, hogy volt egy pár jó tanár. Jó latintanár, egy jó magyartanár volt, volt egy másik is, aki viszont csapnivaló volt, egy sarlatán! A számtantanítás gyötrelmes volt. Volt egy nagyon szép fizikatanárnő, mindenki fantazmált körülötte, de a fizika, az nulla. Úgyhogy a színvonala messze nem volt olyan jó, mint a híre. Én jeles tanuló voltam, de soha nem tanultam tisztességesen. Visszatekintve nem is értem, hogy lehettem olyan pofátlan, hogy ilyen mértékű készületlenséggel mentem vizsgázni. Persze németül tudtam, úgyhogy németórán a pad alatt mást olvastam, meg franciául is nagyon tisztességesen tudtam. Franciából magánórákat is vettünk. A számtantanár, aki mint tanár gyötrelmes volt, de nagyon tisztességes ember, a zsidó tanoncotthonnak volt az igazgatója. Tehát vidékről feljött tanoncgyerekek satöbbi. Na most ő egypár fiút – többek közt engem – megkért rá, hogy tanítsuk ezeket a tanoncgyerekeket mértani rajzra meg ilyesmire. Úgyhogy én kétszer egy héten este odamentem. Egy nagy asztal volt bádoggal lefedve, hogy tisztítani lehessen, és ott voltak ezek a srácok. És én vittem körzőt, vonalzót, háromszöget, és próbáltam valamit magyarázni. Nem tudom, sikerült-e valamit is átadnom. De azt tudom, hogy a szüleim ennek kapcsán is mondták, nehogy valami kommunista dologba keveredjek. Szóval ez az iskola emberségre tanított. A dolog zsidó oldalát szintén messze túlértékelik a túlélők. Olvastam olyat is, hogy ez a gimnázium a zsidó fiatalokat cionizmusra nevelte, és arra, hogy majd a zsidó hazát építik. Ez egész egyszerűen nem igaz. Voltak persze cionisták a fiatalok között, de voltak ortodoxok, voltak neológok.

középiskola

44-ben az érettségit előrehozták, azt hiszem, az országban mindenütt. Úgyhogy áprilisban vagy mikor érettségiztünk, de annak rendje, módja szerint. Szóval volt érettségi biztos és minden nyavalya, és érettségi bizonyítványt is kaptam. Jelesen értem. Emlékszem, latinból Tacitust kaptam, ami rendkívül nehéz szöveg. Valami alapvető dolgot kellett volna tudnom, de nem tudtam, és a latintanár kidriblizte, ügyesen átsegített ezen a hiátuson.