A napi iskolai első felvonás a reggeli szentmise volt. Az egyik nap szóltak, hogy énnekem kell ministrálni másnap reggel. Mondtam, hogy én nem tudok ministrálni, nem baj, majd megtanulja, válaszolták. Aztán bevonultunk, és a pap mondta, hogy mikor menjek jobbra, mikor menjek balra, de fogalmam se volt semmiről. Fiúk nem járhattak be az iskolába, ezért a lányoknak kellett ministrálni. A pap bejárhatott a hitoktatásra, de akkor egy apácának bent kellett ülni a teremben. Biztosan ellenőrizni, de nem tudom, mire kellett vigyázni, tán a pap erkölcseire, hiszen a lányok voltak többen. Az apácák nem mehettek ki az utcára, azért mert valamelyik elődjük megszökött az egyik tanítványa apjával, ami főbenjáró bűnnek számított. Ennek következtében az volt a büntetés, hogy a rend tagjai nem léphetnek ki az utcára. Szegény apácák, ha el kellett vinni minket kirándulni, akkor eljöttek a kapuig, ott még egyszer elmondták az összes intelmet, onnan pedig a világi tanárok kísértek. Ez ostobaság volt. Még az Eucharisztikus Világkongresszus alkalmából se tettek kivétel, amit 1938-ban Budapesten rendeztek. Hatalmas ünnepségek zajlottak, az iskolánk is kivonult a Hősök terére ünnepi egyenruhában, elöl talán két sor diák magyar ruhában, az első sorban osztályonként négyen díszmagyarban mentünk, utánunk Horthyné a kíséretével. Horthy ebben nem vehetett részt, hiszen református volt. Oda se kísérhettek minket az apácák. Egyébként rengetegen utaztak akkor a fővárosba, emlékszem, feljöttek keresztanyáék is Biharból.