Emő mindvégig együtt lakott a szüleivel. Agyonkényeztette az anyját, és egyáltalán a szüleit. Ők voltak a legfontosabbak mindig. A húgom 98-ban halt meg, elaludt. Akkor Emőke egyedül maradt az apjával, és Ákos utána lett nagyon beteg. Már akkor sem volt jól, rohamot kapott, amikor a halott feleségét ébresztgette. Nem is tudom, hogy bírta ki, hát nehezen. Kihívták a mentőket, de Máriával már nem tudtak mit csinálni, Ákost viszont fölrakták a hordágyra, és elvitték a kórházba. Ő nem is volt ott a felesége temetésén. Ezek majdnem színdarabba illő fordulatok. Amikor a sógorom már nagyon nem jól volt, akkor Emő írt, hogy innen kéne magyar ápolónő. És akkor kettő-három is kiment egymást váltva. A végén Ákost mégis be kellett vinni a kórházba, és meg is halt. 2002-ben egyedül maradt Emőke – akkor még élt a barátja –, és lakást változtatott. Azt mondta, annyi emléke kötődik a közös lakáshoz, hogy nem marad ott. Aztán negyven év után Javert is elvesztette. S akkor Emő végleg egyedül maradt. Keresztgyerekei vannak. Kezdte Gyöngyvér első gyerekével, az első kisbabát ő tartotta keresztvíz alá, utána az öccse nagyobbik gyerekét. Keresztfiának tekinti Gyöngyvér harmadik gyerekét is. Klagenfurtban sok jó ember van körülötte. Családtagok, egy-két barát, magyarok is, akik ugyanúgy ott ragadtak, a színházban dolgoznak mint zenészek. Az egyik csinálja neki minden karácsonykor a töltött káposztát, aztán a család vidáman felzabálja. Egy évben kétszer biztosan hazajön, nyaranta meg Nagyszékelybe. Ő is nagyon szeret ott lenni.