Tovább a szövegrészlethez...
középosztályok 1945 előtt

A ’20-as évektől a ’40-es évek közepéig egy tragikus, de szép részekkel tűzdelt történelme Magyarországnak, amiben Trianon nehézségeit és a gazdasági válságot éltük át, az arisztokrata életstílusban pedig elkezdődött egy változás. A Nádasdy család, bár akkor már nem sok birtoka volt, sok szálon kötődött Erdélyhez, Felvidékhez, Burgenlandhoz. Történelmileg kontaktus volt Léka és Nádasdladány, valamint Sárvár és Nádasdladány között. A 30-as években volt egy normális családi élet, de csak tíz vagy tizenkét év, amit úgy lehetne jellemezni, hogy egy arisztokrata család élete. Milyen is volt ez az élet? A sport például nagyon fontos volt számunkra. Nemcsak a vadászat, hanem a vitorlázás, és részvétel a sportélet szervezésében. A zene is nagyon fontos volt a családunkban, a három Nádasdy fiúnak volt egy kis zenekara, egy dobos, egy zongorista, a harmadik szaxofonozott. Jók nem voltak, de élvezték a dolgot, társadalmi életet éltek, nem csak az arisztokrata családokkal. Polgáriasodott a Nádasdy család élete a kastélyban, ebben édesanyámnak is szerepe volt. Sokan jöttek oda. A szüleim rengeteget jártak Budapestre. Volt egy bérházuk, egy palotaszerűség a Nagykörúton, ott volt szálláshelyünk. A szüleim rengeteget jártak színházba, operába, a ’30-as évek vége felé a kulturális életük szerintem több volt a kastélyon kívül, mint a kastélyban. Jártak sportrendezvényekre is, a ’36-os berlini olimpiászon mindketten jelen voltak. Akkor történt, hogy Jesse Ovens négy aranyérmet nyert mint fekete atléta, és ezzel pont az ellenkezőjét bizonyította be a fajüldöző német elképzeléseknek.