Az volt az utasítás, hogy Klosterneuburgba, az egykori K und K laktanyába kell eljutni, ez egy Bécs melletti gyűjtő, ahová a nemzetőröket, forradalmárokat gyűjtötték. Az amerikai követség előnyben részesítette az Amerikába menőket és a követség úgy rendezte, hogy akinek nemzetközi igazolványa volt, és akit le tudtak még az első zsilipeken igazolni, azokat Klosterneuburgba vitték. Ott aztán pillanatok alatt kisült valakiről, hogy valóban forradalmár volt-e, mert ott volt aztán mindenhonnan mindenki. A nemzetközi igazolványommal könnyen odaértem, a már a korábban említett Pécsi Gyurka jött értem, másnap reggel megjöttek a papírjaim is. Jött egy pacák, hogy én vagyok-e én, elhoztam-e amit kellett. Előtte jelszóváltás, ahogy azt Pesten számba rágták. Ezután megismerkedtem Sörös Imrével, akiről tudott volt, hogy Csolnokról szabadult, halálos ítélete volt. Imre egyedül lakott egy szobában akkor, amikor minden normális parancsnok is tízágyas szobában kapott helyet. Imréről mindenki tudta, hogy bár menekült, de nem biztos, hogy nem ő a táborparancsnok. Kocsi jött érte, hozták-vitték. Aztán egyszer csak eltűnt Klosterneuburgból. Ebben az időszakban jelent meg Viczián László, az angol hírszolgálat embere. Elegáns volt, abszolút kiegyensúlyozott, de karvalyorrával, mozgásából, érzékelhető volt, hogy valamit szimatol, keresgél. Hasonlón titokzatosnak tűnt Incze Gábor, akinek feltehetőleg az angolok külön béreltek lakást, de volt Klosterneuburgban is egy fél szobája. Leslie Sillyről az hírlett, hogy ő a háború alatt katonaként járt Magyarországon, mindenesetre irodalmi szinten beszélt magyarul. A konzulátusnak volt tanácsadója, és az Intelligence Service embere volt.