Jelenlegi hely

Státusz: 
nyugdíjas évek
 

Az én pályám úgy folytatódott, hogy gyakorlatilag mindegy, milyen minőségben, ’95-től egyéni vállalkozóként dolgoztam. Végül is csináltak a Richterben egy holding vállalatot, nem olvasztották be a nagy Richterbe, ami kezeli ezeket a kis vállalatokat. Annak vagyok még a mai napig is a felügyelő bizottsági elnöke, de a tevékenységemet a Richterben olyan 3 éve befejeztem. Bementem Bogsch-hoz, és mondtam, hogy a tevékenységemet a Hiripi kollégám teljes mértékben el tudja látni, felnőtt ott is egy 8 személyes osztály. Ők nem csak az eredetileg Medimpex által alapított vállalatokat menedzselik, hanem azóta a Richter által alapítottakat is. Lengyelországban, Romániában, Moldáviában is csináltak egy-egy gyárat. Moldáviában nem is egyet, hanem kettőt. Egy vadonatújat Indiában ezzel a régi partnerrel, egy fermentációs gyárat. Akartak most egy nagy lengyel projektet, de az nem jött össze. Csináltak Oroszországban, még régebben, egy termelővállalatot, Ukrajnában még egy vállalatot. Ezeket a Richter mind önállóan alapította, de ez a holding kezeli. 3 éve úgy gondoltam, hogy ott már nem tudok újat alkotni, egyet még mindig kérnek, hogy tanítsam azokat, akik kimennek, úgyhogy ezt boldogan vállalom, most már teljesen szívességből. Maradtam ennél a kis holdingnál a felügyelő bizottság elnöke, ez a kapcsolatom maradt, és az, hogy nagyon szívesen látnak engem ott minden hónapban, kérik, hogy jöjjek, és mindig tudok valamit mondani nekik. A hálózat most már a régi vállalatok és az új alapításokkal együtt kiteszi a 20-25 céget, és ezenkívül még mindig van olyan kiküldöttjük, aki csak irodaként működnek. 
nyugdíjas évek
 

Akkor, 1994-ben kiváltottam az egyéni vállalkozói igazolványt. Ez volt egy fordulat. Úgy gondoltam, elég önző vagyok ahhoz, hogy nekem a Richter ad biztos egzisztenciát, a Medimpexnél már nem maradt számomra megfelelő munka, és kegyelemből nem akartam ott maradni. Egyedül maradtam, nekem a munka volt a lényeg. Kb. 8 vállalatnak voltam a könyvvizsgálója az elmúlt években, nagyvállalatoknak. A gyógyszeriparban mindenki jött, hogy én adjak tanácsot, közös külföldi vállalatokban a minisztérium is mindenkit hozzám küldött. Nem volt ilyen hálózat, nem volt tapasztalat a Pénzügyi Központban sem. Vállalati tapasztalat, felső szintű volt, de azt, hogy a gyakorlatban mit kell csinálni, azt én elég jól tudtam. Rengeteg megbízásom volt. Mondtam a Taurus Gumigyár külker részlegének a teljes szervezési feladatát, engem hívtak oda annak az egész szervezését, felépítését A-tól Z-ig pénzügyileg felépíteni 1989-ben.  Akkor rengeteg könyvvizsgálói megbízásom volt, még nem voltam önálló, de szerződéssel szakértői munkát és könyvvizsgálatot végeztem. Nemcsak gyógyszercégeknél, hanem volt gépipari cégnek, a Technoimpexnek csináltam egy külföldi vállalatalapítást. Nagyon sokan jöttek, és én elvállaltam. ’94-ben vagy ’95-ben kiváltottam az egyéni vállalkozóit, és azt mondtam Lovas Lacinak, hogy én most már egyéni vállalkozó vagyok, és megbízások alapján vállalok könyvvizsgálatokat. Abba nem szólt bele, de be kellett jelentenem. Voltam sok helyen felügyelő bizottsági tag, méghozzá külföldön elég sok vállalatnál, voltam Indiában, Németországban, Jamaicában, Olaszországban, mert ott is alapítottunk egy vállalatot, és ott is nagyon sokáig igazgatósági tag voltam. A férjem a hűtőiparnál dolgozott, és annak a privatizációjára egy amerikai-olasz cég jött ide, és valahogy rajtuk keresztül évekig voltam a magyar hűtőipar, a Mirelit felügyelő bizottságának az elnöke. Ez nem mind az egyéni vállalkozói tevékenységem folytán, mert előtte is lehetett vállalni ilyet, csak be kellett jelenteni, és nem lehetett ellenérdek. Igazgatósági tag nem voltam, azt hiszem, csak felügyelő bizottsági tag. Tudniillik a számviteli-pénzügyi tudást a felügyelő bizottságban hasznosítják. Az igazgatótanács a nagy „haverság”. A felügyelő bizottság pedig az, aki érti a szakmát. 
nyugdíjas évek
 

Miután a nevem ilyen jól forgott, mindenkit hozzám küldtek, mikor a ’80-as évek végén elkezdődött a vállalatalapítási őrület. Elkezdtek hozzám jönni megbízások. Volt olyan, hogy 10-12 megbízásom volt, részben külföldi vállalatalapításokkal, később könyvizsgálóként kértek fel ilyen cégek, mint a Chemolimpex, a Biorex, a Biopharma. Olyanokat is csináltam, hogy Varga Edit, a Richter gyár igazgatója, amikor nyugdíjba ment, odakerült a Taurus Gumigyárba, hogy a külkereskedelmi részlegét szervezze meg. Elég bonyolult volt, mert nem foglalkoztak külkerrel. Akkor felkértek engem, és a külker rendszerét a Taurusnak velem csináltatták meg. Nem hálózatépítés volt, hanem, hogy hogyan kell külker számvitelt, pénzügyet csinálni. Nagyon sokféle munkát végeztem megbízással. Mint könyvvizsgáló működtem a ’80-as évek végétől, volt vagy 5-6 vállalatom, ahol könyvvizsgáló voltam. Volt külker is, de volt gyógyszer is. Mind vadonatúj kis cégek, mint a Biorex, az egy gyógyszerforgalmazó cég, amit később megvett a First Hungarian Fund, az Első Magyar Amerikai Alap. Mikor ez a cég fellendült néhány év múlva, akkor egy nagy könyvvizsgáló cégnek kellett átadni a könyvvizsgálatot, nem lehetett egyszemélyes. Így jártam máshol is, a Láng autó-importőr cég, amely Magyarország 2. vagy 3. legnagyobb autóalkatrész importőre volt, oda elkerültem könyvvizsgálónak. Ott voltam nem tudom, hány évig. Aztán eladták egy svájcinak, és át kellett adnom. 
nyugdíjas évek
 

A Pofoszban vagyok, meg a TIB-ben. A TIB-bel laza a kapcsolatom, mert Miskolc messze van. Itt a Pofoszban vezetőségi tag vagyok, azon kívül a Nagy Imre Társaság megyei elnöke. Mi nem olyan társaság vagyunk, amely különösebben szervezkedik és politizál. Általában havonta tartunk egy-egy előadást pesti vagy helybeli előadókkal, Nagy Imre életútjáról például tizenegy részes előadássorozatot állítottunk össze. Ez a társadalmi munkám. Felkérem az előadókat, levezetem az értekezletet, intézem a gazdasági ügyeket. A miskolciakkal ritkán jövünk össze. Mihala Ferivel találkoztam a Parlamentben, amikor megkaptam a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjét, 1993 októberében. Antall József akkor már kórházban volt, Boross Péter adta át, mellette Szabad György és Göncz Árpád gratulált. Előtte pár hónappal voltunk parlamentlátogatáson, azt a miskolciak szervezték. A Kossuth téren találkoztunk, Árpi bácsi fogadott, majd körbevitt Parlamentben. Miskolcon volt egy 56-os ünnepség, akkor emléktáblát avattunk. Ezen kívül nemigen találkozunk.
nyugdíjas évek
 

Építem a házamat. Rengeteg munkám van benne. Kapcsolatom van a szakmával, tagja vagyok a Gépipari Tudományos Egyesület megyei elnökségének, elnökhelyettes vagyok már több mint tíz éve. Azon kívül meg-meghívnak szakérteni. Holnap megyek a műszaki főiskolára egy bizottságba, ahol tudományos diákköri szakdolgozatokat kell felülbírálni. Aztán van egy-két kisebb műszaki munkám is, amit kollégákkal végzek. Szóval nem hagytam abba, csak az MGM-mel nincs szorosabb kapcsolatom, sajnos. Az MGM-es régi vezetőknek nagyon fáj a szíve, mert 1992. január 1-jén nemcsak én jöttem el nyugdíjba, hanem még százegynéhány műszaki ember. Több mint száz vezető és szakmunkás. Az ÁVÜ tönkretette az MGM-et. Kívülről hozott embereket ültettek be a gyárba, akiknek soha semmi köze nem volt a szakmához.
nyugdíjas évek
 

Két évig a Máltai Szeretetszolgálat békásmegyeri nyugdíjas foglalkoztatójában szociális munkásként ténykedtem. Télen dolgoztam a máltaiaknál, nyáron Sárospatakra jártam, és részt vettem a táboroztatásban. Az is előfordult, hogy a békásmegyeri nyugdíjas otthonból vittem fiatalokat a táborba, mert az otthonba nemcsak nyugdíjasok, hanem sérültek is bekerülhettek. Ebben a húsz évben jelentős a különbség az első tíz évem és a második tízes között. Az ember szervezete használódik, és 2000 táján az egyik szememen retinaleválás történt. Összevissza operálták, inkább kevesebb, mint több sikerrel. Azt ajánlották, hogy mérsékeljem a fizikai megterhelést. És akkor váltottam, elmentem egy telefonos lelki elsősegély-szolgálathoz. Találtam egy hirdetést az újságban az Élet Alapítvány másfél éves tanfolyamáról. Pszichológiai előadásokat hallgattunk, a krízisről például, gyakorlati foglalkozásokon pedig feldolgoztuk az előadások anyagát, és önismereti képzést is kaptunk. A tanfolyam után tíz évig tevékenykedtem az Élet Alapítvány Lelki Elsősegély Telefonszolgálatánál. Egy darabig az irodában is dolgoztam valami kevés pénzért. A lelkisegély-szolgálati munka viszont ingyenes.
nyugdíjas évek
 

1992-ben nyugdíjba mentem. Abban az időben ez így ment, betöltötted az ötvenötödik éved, nyugdíjba mégy és kész. Nem is terveztem tovább maradni. Nekem akkor már – öntudatlanul vagy félig tudatosan – Sárospatakon volt a bázisom, ahová továbbra is utaztam, csak már nem nemzeti múzeumi kiküldetésből. Füleptől a Rákóczi Múzeum szakfelügyeletét örököltem, de Sárospatakon más is volt, Kuklay Tóni és a katolikus gyűjtemény, ahol önkéntesként korábban tettem már néhány dolgot. Kuklay Tónival 63-ban ismerkedtem meg, rögtön a szabadulása után, a barátnőm, Molnár Vera ásatásán. Tónit 56-os ténykedése miatt ítélték el, és hosszú időre eltiltották a papi tevékenységtől. Évekig fizikai munkásként dolgozott, de közben létrehozta a katolikus egyházi gyűjteményt. A hatvanas évek végére már restaurátorműhelyük is volt. Az egyházi gyűjtemény restaurátorai dolgoztak a Diósgyőri Vármúzeumnak is, ők állították helyre Déryné zongoráját. Tóni ajánlott kádereket is, például idegenvezetőnek Urbán Jóskát, akit eltanácsoltak a papneveldéből, viszont nagyon jó, több nyelven beszélő idegenvezető lett belőle a diósgyőri várban. Patakon tehát volt a vár, az egyházi gyűjtemény, és beszivárgott a Conditio Humana Alapítvány, mert Tóni nemcsak tárgyakat gyűjtött, hanem embereket is maga köré. 1973-tól már Körömben is, miután engedélyezték a papi működését. A nyolcvanas évek közepén megkeresték őt a Pető Intézetből, mert nyaralóhelyet kerestek a gyerekeknek. Barnás Ágnes volt az első, aki Pető-intézeteseket vitt nyaralni a plébániára, és ez igen jól sikerült.
nyugdíjas évek
 

Az utóbbi négy évben tulajdonképpen nem csinálok semmit. Már nem is írok. Zenét hallgatok, nem írok, zenét hallgatok, filmeket nézek, vettem rengeteg dvd-t. Olvasok. Sokat olvasok. Ez egy jóval visszafogottabb, langyosabb élet. Nem hiányzik, hogy tevékenyebb legyek. Most pihenek, ez van, meg már nincs is kinek, nincs miért, mert annyira nem vagyok rászorulva.
nyugdíjas évek
 

Amikor ’89-ben nyugdíjba mentem, nagy kertünk volt Palkonyán, három kert, rengeteg-mindent árultam a piacon. Három kert volt! A legnagyobb póréhagymám egy méter nyolcvankét centi volt, a fiam is annyi, a folyosón le van fényképezve, kiló hetven volt az egy póréhagyma. Itt én kezdtem harmincvalahány éve először árulni a piacon póréhagymát, azt hitték, kukorica, nem is tudták, hogy mi az. 
nyugdíjas évek
 

Még korábban, amikor Andrea leányommal a környékbeli falvakat jártuk régiségek után kutatva, beleszerettem a zsákfalvakba. Vegyészi diplomám van, egész más területen dolgoztam, de miután Galgócot megismertem, tudatosan is keresni kezdtem a világtól elzárt településeket. 2001-ben támadt egyAz ötletem. Milyen csodás egy zsákfalu! Négyszáz ember ha lakja! Nincs átmenő forgalom. A természet kellős közepében élnek! Madarak hangja ébreszt föl reggel! Harangzúgás A  reggel, délben meg este, a virágok illata, minden, ami csak van, olyan szép. Elhatároztam, beutazom Borsod megye zsákfalvait, lefényképezem, és megírom ezeknek településeknek a történetét. Hetvenhat zsákfalva van Borsod-Abaúj-Gömör és Zemplén megyének a Trianon után megmaradt területen, én ötvenkettőt tudtam beutazni, hétezer kilométert autóztam ehhez. Összeállítottam egy vaskos kötetet, szöveg is benne, utána következnek az egyes falvak fényképei, katonai térképek satöbbi. Ezeket a falvakat belátogatni és beszélgetni az idős parasztemberekkel lelki fürdőzés volt! A könyv kiadására egy pályázaton pénzt is nyertem. A kiadó két példányt kinyomtatott, a többi pénzt elsikkasztotta. Mindig is sokat fényképeztem a műemlékeket és a műemlék házakat. Ha itt a faluban egy házat kezdtek bontani vagy tatarozni, akkor naponta fényképeztem, hogy miként halad előre a munka. Egyik nap arra jöttünk haza a feleségemmel, hogy irtják a fákat a régi híd környékén. Rögtön odamentem, hogy milyen alapon vágják ki a fákat, mert a természetvédelem is érzékeny pontom. És azt mondták nemes egyszerűséggel:„Új hidat építünk.” Attól a naptól kezdve lejártam oda fényképezni. Bemutatkoztam a főmérnöknek, és föltettem a kérdést: „Uram, el van-e döntve már, hogy miként fogják nevezni ezt a hidat?” A hídnak nem volt még neve, a Sajógalgóc Baráti Köre egyesület azonnal lépett. Javaslatot tettünk a Megyei Közgyűlésnek, és a falu polgármesterének is hozzá kellett járulnia. Minden engedély birtokában voltunk már, amikor tényleg eldőlt, hogy mi legyen a szöveg a hídon: Hosszúrévi Mátyás király Sajó-híd. Ez lett a hivatalos neve, mivel Hosszúrév volt az a terület, amelyet áthidalt. Az engedélyeztetés után már az én kezemben volt, hogy a domborműves tábla hogy nézzen ki, meg milyen szöveg kerüljön rá. Egy derék, jó tokaji barátom, a Makoldi Sanyi fia bronzművész, szobrokat csinál. Őt kértem fel. Megkaptam az ajánlatot, és természetesen továbbítottam a Közútkezelő Vállalatnak, mert a költségeket ők állták.

Oldalak