Jelenlegi hely
AZ ORAL HISTORY ARCHÍVUM INTERJÚINAK ANNOTÁLT JEGYZÉKE
A gyűjtemény a kutatók rendelkezésére áll. Jelentkezésüket várjuk az 1956intezet@gmail.com címen.
Az interjúk nyilvánossági szintje:
Az interjúk nyilvánossági szintje:
- nyilvános = szabadon kutatható és idézhető a forrás megjelölésével
- kutatható = szabadon kutatható, de az idézéshez az interjúalany engedélye szükséges
- zárt = a kutatáshoz és az idézéshez is az interjúalany engedélye szükséges
- Tóth Bálint (1929)Költő. 1951-ben államellenes összeesküvés és szervezkedés vádjával hat év börtönbüntetésre ítélték, 1955-ben szabadult. 1956-ban a Politikai Foglyok Országos Szövetségének tagja. 1957-ben hat hónap előzetes letartóztatásban volt.[nyilvános] »232« 1990., 34 ív, hangfelvétel.Készítő: Kőhegyi Kálmán.
- Tóth Géza (1929)Vegyészmérnök. 1951-től a Chinoin Gyógyszer- és Vegyészeti Termékek Gyárában technikus, majd közép-, illetve felsőszintű vezető, 1980-tól a központi fejlesztési laboratórium vezetője.[kutatható] »1049« 1983., 5 ív.Készítő: Vajda Mihály.
- Tóth Gyula (1932)Vegyésztechnikus. 1954-től a Pálma, illetve a Taurus Gumigyárban vegyész, főmérnök, majd gyáregységvezető, 1973-tól vezérigazgató-helyettes.[kutatható] »1028« 1982., 6 ív.Készítő: Polgár Miklós.
- Tóth Imre (1934)1956-ban Szegeden joghallgató, a MEFESZ helyi szervezetének egyik fő szervezője volt. 1958-ban 6 év 6 hónap szabadságvesztésre ítélték. 1961-ben szabadult, tanulmányait nem folytathatta, fűtőként, korrektorként dolgozott.[nyilvános] »77« 1987., 14 ív, hangfelvétel.Készítő: Ferber Katalin.
- Tóth Imre, R. (1921–2010)Elméleti matematikus, filozófus, művelődéstörténész, egyetemi tanár. Az 1950-es években a bukaresti egyetemen tanított. 1969-ben Németországba emigrált, és a regensburgi egyetemen a tudományfilozófiai tanszék vezetését bízták rá. [T][kutatható] »60« 1987., 19 ív, hangfelvétel.Készítő: Kovács András.
- Tóth István (1929)Katonatiszt, kőműves. 1951-től katonatiszt volt Debrecenben. 1956. október 26-án Budapesten csatlakozott a Péterfy Sándor Utcai Kórházban működő önkéntes mentőszolgálathoz. 1958-ban 8 év szabadságvesztésre ítélték. 1962-ben szabadult, ezután kőművesként dolgozott.[nyilvános] »455« 1992., 10 ív.Készítő: Gyenes Pál.
- Tóth István dr. (1919-1999)Jogász. 1945-től a győri városházán, 1951-től a megyei tanácsnál dolgozott. 1956-ban a megyei tanács munkástanácsának elnökévé választották. 1957-ben 12 év szabadságvesztésre ítélték. 1963-as szabadulása után különböző vállalatoknál beruházási, majd 1976-tól jogi előadóként dolgozott.[kutatható] »682« 1997., 9 ív, hangfelvétel.Készítő: Szakolczai Attila.
- Tóth János (1926)Esztergályos szakmunkás. 1956-ban Ózdon a nemzetőrség parancsnoka. Tíz év börtönbüntetésre ítélték.[nyilvános] »341« 1991., 3 ív.Készítő: Páczelt Istvánné.
- Tóth Lajos (1929-1993)Ügyvéd. 1956-ban a Tolna Megyei Nemzeti Bizottság elnöke. Nyolc év börtönbüntetésre ítélték. Szabadulása után segédmunkás, könyvtáros. A TIB jogtanácsosa.[nyilvános] »296« 1991., 8 ív.Készítő: Lugossy István.
- Tóth Márta, Lajtmanné (1949)pedikűrös Győrött. Tóth István lánya. Tóth István, dr. ((1919-1999). Jogász. 1945-től a győri városházán, 1951-től a megyei tanácsnál dolgozott. 1956-ban a megyei tanács munkástanácsának elnökévé választották. 1957-ben 12 év szabadságvesztésre ítélték. 1963-as szabadulása után különböző vállalatoknál beruházási, majd 1976-tól jogi előadóként dolgozott. [GY][kutatható] »686« 1997., 3 ív, hangfelvétel.Készítő: Kőrösi Zsuzsanna.
- Tóth Nándor (1928)Munkás. 1956. november végén több felkelőcsoport képviselője találkozott lakásán. A Nagy József-per hetedrendű vádlottjaként tizenkét év börtönbüntetésre ítélték.[nyilvános] »307« 1991., 8 ív.Készítő: Kőhegyi Kálmán.
- Tóth Sándor (1919–2018)Belügyi tiszt, cukrász, tisztviselő. Részt vett az újpesti ellenállási mozgalom tevékenységében. 1945 után az ÁVO tisztje, 1950-től 1957-ig a kiegészítő parancsnokságok vezetője volt. Leszerelése után, 1972-es nyugdíjazásáig az Országos Idegenforgalmi Vállalat személyzetise volt. Felesége Aradi Nóra művészettörténész.[nyilvános] »828« 2003-2004., 14 ív, hangfelvétel.Készítő: Murányi Gábor.
- Tóth Sándor (1919-2011)filozófiai szakíró, szerkesztő. Erdélyi illegális kommunista, 1946-ban a Román Kommunista Párt apparátusának munkatársa volt. A kolozsvári Bolyai Egyetem elvégzése után 1985-ig ? nyugdíjazásáig ? ugyanitt filozófiatörténetet tanított, a filozófiai tudományok kandidátusa. Az 50-es években részt vett a Korunk újraindításában, majd 1957-ben tagja lett a folyóirat új folyama szerkesztőségének is. 1963 és 1980 között a folyóirat külső munkatársa volt. 1988-ban települt át Magyarországra, 1989-től a budapesti ELTE Szociológiai Intézetének címzetes egyetemi tanára volt.[kutatható] »6« 1985-1986., 11 ív, hangfelvétel.Készítő: Tóth Pál Péter.
- Tóth Szabolcs (1924-2010)Idegsebész, ideggyógyász. 1951-87 között az Országos Idegsebészeti Tudományos Intézet osztályvezető főorvosa, 1982-87 között főigazgató-helyettese volt. 1987-94 között a Debreceni Orvostudományi Egyetem Idegsebészeti Klinika tanszékvezető egyetemi tanára volt.[nyilvános] »881« 2009., 7 ív, hangfelvétel.Készítő: B. Révész László.
- Tóth Szilveszter (1908–?)Állatorvos. 1956. október 27-én szemtanúja volt a tiszakécskei vérengzésnek.*[nyilvános] »402« 1992., 1 ív.Készítő: Lugossy István.
- Tunyogi Csapó Gyula (1915–1995?)Ügyvéd. 1940–1944 között a kolozsvári főispán titkára. 1945–1946-ban Kolozs megye alispánja. 1947-től ügyvéd, több erdélyi politikai perben védő. A hetvenes, nyolcvanas években az erdélyi református egyházkerület főgondnoka.[nyilvános] »500« 1993., 6 ív.Készítő: Vincze Gábor.
- Turanitz Károly (1939)Mezőgazdasági mérnök. Iskolatársaival 1957. január 19-én Andaunál lépték át a határt. 1958-ban a Kammer am Atterse-i magyar gimnáziumban érettségizett. A Bécsi Egyetem orvos szakára járt, majd átiratkozott az agrármérnöki képzésre. 1969-ben diplomázott. A seibersdorfi kutató intézetben dolgozott, a magyarországi partnerekkel szoros együttműködést alakított ki.[kutatható] »888« 2005., 2 ív, hangfelvétel.Készítő: Lénárt András.
- Turbók Gyula (1930)Gépészmérnök. 1954-től a Dimávag üzemmérnöke volt. 1956 októberében részt vett a munkáskövetelések megfogalmazásában, a forradalom alatt a vállalati munkástanács elnökévé választották. 1958-ban 4 év szabadságvesztésre ítélték. 1959-ben szabadult. Munkás, technológus volt, később a Tiszai Vegyi Kombinát MEO-vezetője lett.[nyilvános] »293« 1991., 5 ív.Készítő: Molnár Adrienne.
- Turski, Ryszard (1930?–?)lengyel szociológus. A híres Po prostu című hetilap főszerkesztő-helyettese, majd 1956 végétől 1957 októberéig, a lap betiltásáig főszerkesztője. Majd az Argumenty c. hetilap munkatársa. 1981 végén, a hadiállapot bevezetése után kilépett a kommunista pártból.[nyilvános] »201« 1993, 2 ív.Készítő: Tischler János.
- Udvardy László (1940)Mérnök, geodéta. 1960-ban letartóztatták, az államrend megdöntésére irányuló szervezkedésben való részvétel vádjával másodfokon öt év börtönbüntetésre ítélték. 1963-ban szabadult. 1992-től az Újlak Caritas Alapítvány kuratóriumának elnöke.[nyilvános] »860« 2007., 16 ív, hangfelvétel.Készítő: Lugossy István.
- Ugrin Emese (1954)művészettörténész, Ugrin József, politikus lánya. 1989 őszén a Kereszténydemokrata Néppárt főtitkárává választották. Az 1990-es választáson országos listáról került be a Parlamentbe. 1991-ben kivált a KDNP-frakcióból, de képviselő maradt a ciklus végéig, 1994-ig.[nyilvános] »1163« 2015, 15 ív, hangfelvétel.Készítő: Szabó Róbert, Tabajdi Gábor.
- Ujhelyi Szilárd (1915-1996)Jogász, politikus. Illegális kommunista, részt vett az antifasiszta ellenállásban, kétszer letartóztatták. 1945 után a Népjóléti Minisztérium államtitkára, 1949 decemberétől a Magyar Rádió vezérigazgató-helyettese volt. 1951-ben 8 év szabadságvesztésre ítélték. 1954-es szabadulása után a Népművelési Minisztérium könyvtári főosztályának vezetője, majd filmfőigazgató lett. A Nagy Imre körül kialakult pártellenzékhez tartozott. 1956-ban Romániába hurcolták, 1958-ban tért haza. 1959-62 között az MTA Történettudományi Intézetének munkatársa, 1962-67 között a Művelődési Minisztérium Kiadói Főigazgatóságának, majd 1972-ig a Filmművészeti Főosztályának vezetője volt. 1973-77 között Párizsban UNESCO-követként dolgozott. A TIB egyik alapítója. 1991-től a Magyar Mozgókép Alapítvány kuratóriumi elnöke, 1992-től tiszteletbeli elnöke volt.[kutatható] »40« 1982-1985., 27 ív, hangfelvétel.Készítő: Tóth Pál Péter.
- Ujlaki Dénes (1945)Színész. 1960-ban letartóztatták, 1962-ben államellenes szervezkedés és fegyverrejtegetés vádjával három év börtönbüntetésre ítélték.[nyilvános] »265« 1991., 3 ív, hangfelvétel.Készítő: Lugossy István.
- Ullmann Ágnes (1927)Biológus. Szatmáron született, az aradi román középiskolában érettségizett, majd a Kolozsvári Egyetem kémia szakán folytatta tanulmányait. 1947-ben átiratkozott Budapestre, az ELTE kémia szakára. 1948-ban ismerkedett meg a NÉKOSZ-igazgató, Ádám Györggyel, aki nagy hatással volt rá. Az egyetem elvégzése után a frissen alakult Orvos Vegytani Intézetbe került. 1956-ban a Magyar Értelmiség Forradalmi Bizottság egyik koordinátora lett. 1960-ban kalandos körülmények között disszidált férjével Párizsba. A Pasteur Intézetbe került, a kiemelkedő biológus, Jacques Monod közvetlen munkatársaként dolgozott másfél évtizeden keresztül, majd professzor, tudományos igazgató lett. Szakterülete a molekuláris biológia. 1996-ban megkapta a Francia Becsületrend lovagja kitüntetést.[zárt] »978« 2015, 3 ív, hangfelvétel.Készítő: Kőrösi Zsuzsanna.
- Ungár György (1935)Zenész, műszerész. Az ipari iskola elvégzése után az Egyesült Izzó Kutató Laboratóriumában dolgozott. 1955-ben katonai szolgálati idejének letöltésére az Államvédelmi Hatósághoz sorozták be, 1956 októberében egységét kirendelték a Rádió védelmére. A forradalmat követően orvosi okból kifolyólag leszerelték. 1960-ban hivatásos zenész lett, 1966-ban saját zenekart alapított a testvérével, sokszor léptek fel külföldön is. Az aktív zenélést 2002-ig folytatta.[kutatható] »879« 2008., 14 ív, hangfelvétel.Készítő: Kovács Csaba.
- Ungváry Rudolf (1936)Mérnök, rendszerszervező, író. 1956-ban a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen részt vett a diákparlament megalakításában, november 4-ig a diákparlament hírszolgálatának vezetője, az utóvédharcok során a MEFESZ miskolci titkára volt. 1957 februárjában letartóztatták, Kistarcsára internálták, és kizárták az egyetemről. Májusban szabadult, vasesztergályosként, műszaki ellenőrként, majd művelettervezőként dolgozott. Levelező tagozaton mérnöki diplomát szerzett. 1966-tól fordító volt, majd 1974-től tezauruszkészítéssel foglalkozott. 1981-től az Országos Széchényi Könyvtár tudományos munkatársa, később főmunkatársa volt, a könyvtári osztályozáselmélet nemzetközi szaktekintélye. 1965-től jelennek meg írásai. A TIB alapító tagjaként a Nagy Imre és mártírtársai újratemetésének egyik szervezője, az emlékműbizottság titkára volt.[nyilvános] »120« 1987-1988., 22 ív, melléklet, hangfelvétel.Készítő: Vásárhelyi Judit.
- V. Nagy Árpád (1927)Belügyi tiszt. 1949-ben szolgálatra jelentkezett a rendőrségen, majd behívták az ÁVH-hoz. 1950-től a Kistarcsai Internáló Táborban mint őrvezető teljesített őrszolgálatot. 1953-tól a Csolnoki Internáló Táborban őrsparancsnok volt. 1954-ben operatív állományba került, illetve operatív hálózat szervezésével bízták meg, később az ormosbányai rabmunkahelyre helyezték. 1956 után a budapesti Gyűjtőfogházban operatív tiszt volt. A hatvanas évektől a közlekedési és hírközlési területeken hálózatépítéssel, illetve ügynökök beszervezésével foglalkozott. Feletteseivel történt konfliktusai miatt 1975-ben nyugdíjba vonult.[nyilvános] »845« 2007., 4 ív, hangfelvétel.Készítő: Lugossy István.
- Vágner Anna (1964)Gépíró, szövegszerkesztő. 1982-től a demokratikus ellenzék kiadványait gépelte.[kutatható] »928« 2009., 13 ív, melléklet, hangfelvétel.Készítő: Kőrösi Zsuzsanna.
- Vajda Németh József (1929)Segédmunkás. 1950–1955 között antikommunista röplapok terjesztéséért börtönben volt. A forradalom alatt a XX. kerületi rendőrkapitányság politikai nyomozócsoportjának vezetője. 1959-ben tizenöt év börtönbüntetésre ítélték. 1969-ben szabadult.[kutatható] »489« 1992., 2 ív.Készítő: Holbok Sándor.
- Vajda Tibor (1924–2010)Fogász. 1946-tól az ÁVO munkatársa, majd az ÁVH vizsgálati osztályának helyettes vezetője. 1952-ben a Központi Statisztikai Hivatal osztályvezetője. 1953 elején vizsgálati fogságban volt. 1956-ban Ausztráliában telepedett le.[kutatható] »612« 1995., 12 ív.Készítő: Kozák Gyula.
- Vajdai Lajosné Csadek Margit (1922)1948-tól pártmunkás. 1951-től a Magyar Nők Demokratikus Szövetsége budapesti titkára, 1953-tól országgyűlési képviselő. 1957-ben visszavonták képviselői mandátumát, kizárták a pártból. Ezt követően raktáros, majd az Építésügyi Minisztériumban középszintű vezető. 1973-1977 között az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium Továbbképző Központjának igazgatója.[kutatható] »1067« 1983., 25 ív.Készítő: Baross Gyöngyvér, Szabóné Dér Ilona.
- Vajkó Pál (1926–2014)Vegyipari szakmunkás, termelésirányító. 1950-ben Recskre internálták, 1953-ban hűtlenség vádjával négy és fél év börtönbüntetésre ítélték. 1954-ben szabadult. Az Egyesült Vegyiműveknél segédmunkásként, majd szakmunkásként és termelésirányítóként dolgozott.[kutatható] »751« 2001., 9 ív, melléklet, hangfelvétel.Készítő: Molnár Adrienne.
- Vajna Gáspár László (1923)Jogász Erdélyben. 1956-ban Kézdivásárhelyen élt. 1958-ban feljelentési kötelezettség elmulasztása miatt nyolc év kényszermunkára ítélték.[nyilvános] »514« 1993., 4 ív.Készítő: Gagyi-Balla István.
- Valkó Endre (1910–2001)Gépészmérnök. 1937-1950 között a Weiss Manfréd Gépgyárban gépészmérnök, műszaki titkár, főmérnök. 1950-1976 között a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége főtitkára.[kutatható] »1153« 1984., 15 ív.Készítő: Hegedűs B. András, Szabóné Dér Ilona.
- Válóczy István (1933)Repülőmérnök, katonatiszt. 1956-ban a rákoscsabai nemzetőrség szolgálatvezető-helyettese. Életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. Szabadulása után mérnök, fordító. 1990 után a köztársasági elnök szárnysegédje.[nyilvános] »248« 1990., 18 ív, hangfelvétel.Készítő: Garai Gábor.
- Vámos Ida (Petrikné) (1948)Levéltáros. Apját, Vámos József (1927-1977) terményfelvásárlót, aki 1956-ban a szécsényi nemzetőrség parancsnokhelyettese volt, 1957-ben 2 év 6 hónap szabadságvesztésre ítélték. Anyja az 1956. december 8-i salgótarjáni sortűzben halálos lövést kapott. Idát jó felvételi eredménye ellenére sem vették fel az egyetemre. Balassagyarmaton dolgozott adminisztrátorként, majd a Nógrád Megyei Levéltárban helyezkedett el. Levelező tagozaton szerzett diplomát. 1987-től a Magyar Országos Levéltár, 1998-tól az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának munkatársa.[GY][kutatható] »681« 1997., 2 ív, hangfelvétel.Készítő: Molnár Adrienne.
- Vámos Tibor (1926–2021)Villamosmérnök, akadémikus. 1952-1954 között a Dunai Vasmű építésének vezetője. 1958-1964 között a Villamosenergetikai Kutatóintézet osztályvezetője, majd 1973-ig az MTA Automatizálási Kutatóintézet igazgatóhelyettese, illetve igazgatója. 1973. óta az MTA Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóintézet igazgatója, 1986 óta kutatóprofesszora, illetve az intézet tanácsának elnöke.[kutatható] »1027316« 1982,1991., 2+13 ív.Készítő: Fazekas András, Békés Mária.
- Váradi Gyula (1921-2003)Vasöntő, katonatiszt. Részt vett az illegális kommunista mozgalomban. 1948-tól a tatai páncélos tiszti iskola parancsnoka volt, 1950-től a Honvédelmi Minisztérium vezérkarához tartozott vezérőrnagyi rangban. 1956 októberében a Forradalmi Honvédelmi Bizottmány tagjaként tárgyalásokat folytatott a felkelőkkel, illetve a szovjet katonai vezetőkkel. November 4-én a szovjetek letartóztatták, és a tököli szovjet parancsnokságra szállították. Két nap múlva Szolnokra vitték. Kádár Jánossal együtt tért vissza Budapestre. 1957 márciusában leszerelték, és letartóztatták. 1958-ban 7 év szabadságvesztésre ítélték. 1960-ban egyéni kegyelemmel szabadult. Fizikai munkásként, majd középvezetőként dolgozott 1980-as nyugdíjazásáig. 1990-ben a TIB Katonai Szekciójának elnökévé választották.[nyilvános] »233« 1992., 15 ív, hangfelvétel.Készítő: Vásárhelyi Miklósné.
- Váradi Zsuzsa Bana Károlyné (1945)Gépészmérnök. Váradi Gyula lánya. Váradi Gyula (1921-2003). Vasöntő, katonatiszt. Részt vett az illegális kommunista mozgalomban. 1948-tól a tatai páncélos tiszti iskola parancsnoka volt, 1950-től a Honvédelmi Minisztérium vezérkarához tartozott vezérőrnagyi rangban. 1956 októberében a Forradalmi Honvédelmi Bizottmány tagjaként tárgyalásokat folytatott a felkelőkkel, illetve a szovjet katonai vezetőkkel. November 4-én a szovjetek letartóztatták, és a tököli szovjet parancsnokságra szállították. Két nap múlva Szolnokra vitték. Kádár Jánossal együtt tért vissza Budapestre. 1957 márciusában leszerelték, és letartóztatták. 1958-ban 7 év szabadságvesztésre ítélték. 1960-ban egyéni kegyelemmel szabadult. Fizikai munkásként, majd középvezetőként dolgozott 1980-as nyugdíjazásáig. 1990-ben a TIB Katonai Szekciójának elnökévé választották. [GY][kutatható] »672« 1996., 2 ív, hangfelvétel.Készítő: Molnár Adrienne.
- Varannai Aurél (1900-1989)Jogász, újságíró, műfordító. 1924-től Az Újság munkatársa, az Országos Magyar Kereskedelmi Egyesülés titkára. 1935–1941 között a The Economist, 1945 után a Reuter tudósítója. Koholt vádak alapján 1939-ben és 1948-ban letartóztatták. 1952-ben politikai perben elítélték, 1956-ban szabadult. 1958-as rehabilitálása után az Akadémiai Kiadó munkatársa.[kutatható] »278« 1981., 2 ív és melléklet.Készítő: Vezér Erzsébet.