Jelenlegi hely

családtörténet

Édesapám apjának, Tomasovszky Mihálynak nyolcvan hold földje volt 1945 előtt, és ott gazdálkodott. Azon kívül 1945. november 6-án megválasztották Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében nemzetgyűlési képviselőnek. Főispán is volt, de lemondott 1947-ben, mert jelölték Szabolcs vármegyében Független Kisgazdapárti képviselőnek. Négy polgárit és földműves iskolát végzett, több nyelven beszélt, nagyon művelt ember volt, más tisztsége is volt. Nagymamám, Cseh Mária az otthoni háztartással foglalkozott. Tomasovszky nagyapám az első világháborúban hadifogságba esett, kikerült Kazahsztánba, és ott volt tíz évig. Mint nős ember került ki a hadifogságba, de azt hitte, hogy ő onnan nem fog visszakerülni, mert olyanok ott a körülmények és annyira messze volt. Ott újból megnősült, és feleségül vett egy ukrán hölgyet: Szergej Zinaidát, és tőle született három fia, édesapám, a bátyja és az öccse. Nagyapám Alma Atában hídmérnöki diplomát szerzett, de ezt itthon nem ismerték el.

családtörténet

A nyíregyházi evangélikus egyház valamilyen úton-módon elintézte, hogy a nagyapám tíz év után, 1928-ban hazakerüljön, de ő nem akarta otthagyni a családját, és velük együtt jött haza. Azt hitte a nagyapám, hogy simán el tudnak válni egymástól az első feleségétől, de ez nem így történt, mert valószínű az alma atai nagymamám nem tudott arról, hogy nagyapának van itt egy felesége, és amikor ezt megtudta, akkor azt mondta, hogy ő itt egy percig sem marad, visszamegy a három gyerekkel együtt Alma Atába. Nagyapám könyörögött neki, hogy legalább egy gyereket hagyjon itt neki, de a nagymamám nem akarta, és amikor elindult a vonat, akkor édesapám állt a legközelebb a vonatajtóhoz, és nagyapám lekapta a mozgó vonatról édesapámat. Így maradt ő Magyarországon, és lett magyar állampolgár. Édesapámat a nagyapám első felesége nevelte. Nagyon szerette őt, úgy nevelte, mintha édes gyereke lett volna, és én is ugyanolyan unokája voltam, mint hogyha édes unokája lettem volna.

családtörténet

Édesapám 1923. december 22-én született Alma Atában, Kazahsztánban. Ahogy már meséltem Nyíregyházán nőtt fel. Középiskolát végzett, és 1954-ben letette a villanyszerelői vizsgát. Azt tudom, hogy édesapám a Tejipari Vállalatnál is dolgozott mint karbantartó villanyszerelő. Bartha Máriát vette el 1944 februárjában, aki az én édesanyám. Ők unokatestvérek voltak anyai ágon. Az édesanyám szülei Kálmánházán laktak. Édesanyám szüleinek is volt földjük, olyan harminc-negyven hold körülbelül, és azon gazdálkodtak. Volt egy kis parasztházuk, egyszoba-konyhás, kamrás, mellékhelyiséges. Több mint egy hold gyümölcsössel, amit tőlük szintén elvettek. A gyümölcsösnek az egyik felét kiirtották, mert az kellett az állami gazdaságnak. A másik felét meghagyták, és hozzá egy kis földet, nem tudom mennyit, talán fél holdat. És azon gazdálkodtak ők utána. Édesanyámék négyen voltak testvérek, édesanyám a harmadik. Arra is emlékszem, hogy édesanyámnak nagyon szép hosszú, gyönyörű sötétbarna, majdnem fekete haja volt, és azt mindig úgy csodáltam, hogy ilyen szép haja van. És hogy nagyon szép nő volt.