Jelenlegi hely
Nem emlékszem, hogy akkoriban édesanyám dolgozott volna, de emlékszem, hogy volt neki egy fekete, régi stílusú vasdoboza. Ebben olyan dolgok voltak, amiket a Nádasdy család vagyonából valahogy eldugott, és abból árulgatott dolgokat. Ezüstkészletekre emlékszem, amit véletlenül nem loptak el a háború alatt. Édesanyám időnként elővarázsolt egy-egy gyémántgyűrűt a családi ékszerek közül, ezekből éltünk egy darabig. Valahogy túléltük az első egy-két évet. Volt egy kis lakásunk a Bernáth Géza (ma Hollósy Simon) utcában, ami a Böszörményi útról nyílik. Édesanyám olyan ember volt, aki a jég hátán is megélt, és kiügyeskedte azt a kis lakást. Két nagybátyám volt, akik azért segítettek, különösen Jankovich Miklós, aki a gyámom is volt.
Engem nem érdekel a vagyon, ma sem vagyok anyagias. Sőt, nem érzem a pénz értékét. Ennek lehet történelmi háttere is, mert ha végignézem a Nádasdy család történetét, látom, hogy hányszor vesztették el a gazdagságukból eredő javakat, és valahogy bennem nincs meg a szerzés öröme. Láttam, hogy mi történt a szüleimmel, és azt is, hogy mi történt ’56-ban, egy gatyában mentem ki Magyarországról. De hát ez most kit érdekel? Nem vagyok egy gyűjtögető típus, csak a rajzaimat gyűjtögetem. A feleségemmel, Andreával azért volt egy házunk, amit nagy nehezen megvettünk, de az is az ő kezdeményezése volt. Ha mindenki annyira érzékelné, mint én, hogy a pénz mennyire nem fontos, akkor szerintem egész jó lenne a világ.
A nagyszüleimnek hét gyermekük született. Az első fiú, Tamás, sajnos gyerekkorában meghalt, és a megmaradt három fiúból az egyik az én édesapám, Nádasdy Ferenc. Testvérei Pál és László, és három hölgy, Ilona, Orsolya és Katalin. Az egyik Somssich Gyulának lett a felesége, a másik egy Károlyinak, a harmadiknak pedig két férje volt, egy Széchenyi, aki nagyon korán meghalt, majd Jankovich Miklós nagybátyám, akinek nagyon sokat köszönhetünk a családtörténet megörökítése miatt. A nádasdladányi kastélyban nőtt föl a hat testvér. Az örökös az én édesapám lett. A fiútestvéreinek azonban leválasztott a hitbizományból egy-egy részt Lepsényben, az egyik egy kis birtokot, a másik egy házat kapott.
A családban a legidősebb fiú örökölte a hitbizományban meghatározott birtokot, hogy ne lehessen elidegeníteni a vagyont, de a kötelezettség nem vonatkozott a fiatalabb családtagok kizárására. Így apám is ajándékozhatott két öccsének kis birtokot vagy házat. Apám demokratikusan gondolkodott, szóval van honnan örökölnöm ezeket az elképzeléseimet. Nem volt földbirtokos a régi értelemben és nem kapitalista a mai értelemben, hanem egy olyan ember, aki érezte, hogy embertársaival szemben felelőssége van.