Jelenlegi hely
Az otthonunk konszolidált, mondhatni úri bérlakás volt. Volt előszoba, abból nyílott egy udvari szoba, a konyha, cselédszoba, mellékhelyiségek, illetőleg szemben a nagy nappali, ami egykor apám szobája volt. Nekem, mint kisfiúnak, ez volt a kedvencem, sok volt benne a rejtély. Például apám nagy íróasztala, a vitrin a könyvekkel, porcelánokkal és titkosnak tűnő dolgokkal. A könyvespolcon a húszas-harmincas években megjelent magyar és világirodalmi literatúra. Szerettem olvasni. Mély fotelek álltak ebben a szobában, meg egy nagy dívány, amelyet apám csináltatott. Ettől balra nyílt a gyerekszoba, ahol a nővérem és én laktunk, jobbra meg még egy – a Gellérthegy utcára nyíló – másik szoba. A lakás kissé zsúfolt volt, nem különösen szép, de masszív bútorok álltak benne; a szobákat fa- és széntüzeléses cserépkályhák fűtötték. Korán megismertem a szénhordás, a pincejárás dolgát. Volt fürdőszoba is, de abban egy hengeres rézkályha állt, egy héten egyszer fűtötték be, és akkor volt a fürdés. Mosd meg az arcodat – ez volt a reggeli tisztálkodás. Később egy Maort gázkályha került a fürdőszobába, ami ritkaságszámba ment, és fürdéskor ezt lehetett begyújtani.
Akkoriban nekem, a vidékről jött fiúnak, aki most fedezte föl egyáltalán a művészettörténetet, a modernitást, a világ tele volt humán izgalmakkal. Sokat jártam a Zeneakadémiára. Ha szegény voltam, nem volt jegyem, a zeneakadémisták második emeleti részére ültem be. Vagy a szünetben be lehetett menni a koncert második részére. Abban az időszakban voltak például az első Richter-koncertek, játszott Menuhin. Igazából nem túl mély a zenei műveltségem, de akkoriban sok-sok klasszikus és modern zenei koncertet hallgattam. Bartókot, Szervánszkyt, Lutosławskit, és ezek nagyon mély élményeim.
Még valami hozzájött ehhez ezekben az években: Végh János művészettörténész barátommal együtt lengyel nyelvtanfolyamra kezdtünk járni. Több volt ez, mint nyelvtanulás, valamilyen módon szellemi irányulást, szabadságvágyat is jelentett, hogy az ember Krakkóba, Varsóba, lengyel földre vette az irányt… Sok szellemi, művészeti tendenciát ott relatíve szabadabban hagytak érvényesülni. Másfél-két évig tanultam lengyelül egy igen kiváló nyelvtanárnál, Varsányi Istvánnál. Kitűnően tanított, keményen, és fantasztikusan eredményesen.