Vegyipari szakmunkás, termelésirányító. 1950-ben Recskre internálták, 1953-ban hűtlenség vádjával négy és fél év börtönbüntetésre ítélték. 1954-ben szabadult. Az Egyesült Vegyiműveknél segédmunkásként, majd szakmunkásként és termelésirányítóként dolgozott.
Jogász, minisztériumi tisztviselő. 1947-ben a Nemzeti Parasztpárt delegáltjaként az Országos Tervhivatal főtitkárhelyettese lett. Az 1950-es években könyvelőként dolgozott. 1956-ban a Petőfi Párt főtitkárhelyettese volt. 1962-ben letartóztatták, és 3 év szabadságvesztésre ítélték. 1963-as szabadulása után korrektor, fordító, műfordító volt.
Közgazdász. 1949-1956 között a Szakszervezetek Országos Tanácsa politikai munkatársa, alosztályvezetője. 1956-tól a Könnyűipari Minisztériumban tisztviselő, gazdasági tanácsadó, párttitkár. 1974-től az Ipari Minisztériumban főosztályvezető.
Műfordító, a Központi Statisztikai Hivatal osztályvezetője. 1956-ban a KSH Forradalmi Bizottságának elnöke. 1959-ben hét év börtönbüntetésre ítélték. Szabadulása után műfordító, majd a Rakéta regényújság szerkesztője.
Rendező. 1968-tól a kaposvári Csíky Gergely Színház rendezője, főrendezője, majd igazgatója volt. Ezt követően a Nemzeti Színház vezető rendezője, majd 1982-től a Katona József Színház művészeti vezetője, 1989-től igazgató-főrendezője. 1998 óta az Európai Színházi Unió elnöke. [MM]
Kőműves. 1956-ban honvéd főhadnagyként a Debreceni Forradalmi Bizottmány karhatalmi szekciója alá rendelt egyik katonai egység parancsnoka. 1958-ban egy év börtönbüntetésre ítélték.
Pilóta, mérnök. Erdélyben, majd 1925-1935 között Brazíliában élt. 1939-ben Magyarországra menekült. A második világháború idején vadászpilóta. 1956-ban tagja a Tungsram munkástanácsának és az Újpesti Nemzeti Bizottságnak. A forradalom bukása után elhagyta az országot, Brazíliában géptervező mérnök, majd gyártulajdonos. Az Erdélyi Világszövetség alapító tagja, a Magyarok Világszövetségének egyik vezetője. [T]
Közgazdász. 1944-ben tagja az illegális ellenállási mozgalomnak, 1945-ben a demokratikus ifjúsági mozgalom szervezője. 1946-tól rendőrtiszt, 1948-ban Kistarcsára, majd Recskre internálták. Szabadulása után segédmunkás, majd tisztviselő. 1956-ban részt vett a Magyar Értelmiség Forradalmi Bizottsága munkájában, 1958-ban öt év börtönbüntetésre ítélték. 1960-as szabadulása után munkás, fordító, tisztviselő. 1975-től szövetkezeti főkönyvelő. 1988-ban a Recski Szövetség megszervezője, főtitkára, 1994-től elnöke, 1989-től a POFOSZ társelnöke. 1991-1992-ben a TIB alelnöke, 1992-1993-ban ügyvezető elnöke, 1993-1995 között elnöke volt. 1989-től az MDF tagja, 1990-1994 között országgyűlési képviselő volt.
Újságíró, angol-magyar szakos tanár. 1956-1965 között a Magyar Rádió külső munkatársa volt. Angol kapcsolata miatt a BM többször kikérdezte, és besúgói tevékenységre akarta kényszeríteni, emiatt 1965-ben Olaszországba disszidált. Az olasz közszolgálati televíziónak fordított és hangjátékokat írt. 1975-ben Torontóban telepedett le, ahol a magyar nyelvű emigráns újságok és a torontói rádió munkatársa volt. Közel négyszáz interjút készített, főleg művészekkel, amelyek a Magyar Rádió archívumában is megtalálhatók. 1985-1990 között az Amerika Hangja rádióadások munkatársa volt. 1990 óta újra Budapesten él.
1938-tól gazdálkodó. 1945-től MADISZ-vezető. 1952-1960 között földműves-szövetkezeti telepvezető. 1960-tól a Cinkotai Aranykalász, 1977-től a Szilasmenti Termelőszövetkezet elnöke.