Csapon születtem. Édesapám vékei. Királyhelmecen volt tanító a húszas években. Ott ismerkedett meg édesanyámmal, aki sárospataki, de a keresztanyja a királyhelmeci pék felesége volt, és édesanyám gyakran időzött náluk. Házasságkötésük után édesapám megpályázta a csapi római katolikus egytanerős elemi iskolai tanítóságot és a vele járó kántorságot. Így születtem én Csapon, második gyereknek a nővérem után. A húgom két évvel később, és két évre rá az öcsém. 1932-ben születtem, a Csehszlovák Köztársaság idején, de sajnos nem tanultam meg szlovákul. Csap színmagyar település volt, csak a betelepült fináncok meg a vasutasok voltak szlovákok vagy csehek. A gyerekek csak az iskolában tanulták a kötelező minimumot.

Az apósom apai (Török) ágon örmény származású volt, az anyósom mezőgecsei, és őrajta keresztül vagyunk rokonok. A férjem anyja és az én édesapám voltak unokatestvérek. Apósom is bíró volt, amíg agyvérzést nem kapott. Harmincnyolc éves korában agyvérzést kapott, és attól kezdve mint nyugalmazott bíró élt hol Beregszászban, hol Sárospatakon. Trianon után mind átjöttek Sárospatakra. A birtok megmaradhatott volna, ha nem adják el. A szőlő akkor megmaradt, legalábbis egy része. Talán volt eszük, és később eladták, mielőtt államosították volna.

Az anyai nagyszüleim nagyenyediek, erdélyiek. Az édesanyám is ott született. Az ősei Abrudbányán, Verespatakon voltak aranybányászok, állítólag valahonnan Bajorországból kerültek oda, de ez nincs tisztázva. Mindenesetre az én dédapám már az abrudbányai aranybányában nem havidíjas, hanem napidíjas tisztviselő volt – egy keresztlevélen így írták be őt. Ez olyan furcsa a mai világban, mert a tisztviselők most nem napidíjasok. Nagyapám, Henzely József, a nagyenyedi kollégium gazdasági irodájának volt a tisztviselője. Anyám anyai ága, a nagyenyedi Lőrinczek, jómódú iparosok voltak, szülei hentes és mészáros üzletet vittek. Az apai nagyanyám Berzsenyi Borbála, Bóra. A középnemes Berzsenyi család Szabolcsból került át Bereg megyébe. Nem tudok róluk sokkal többet, minthogy úgy éltek, ahogy ez az osztály akkoriban élt.

A családom történetéről a múltkorjában olvastam, mondjuk, amik papírok, iratok a kezembe kerültek, azok apámnak az iratmásolatai. Tudniillik 1940–41-ben minden magyar családnak igazolnia kellett, hogy az őseik között nincsenek zsidók. Jöttek a zsidótörvények stb., és apám elment Romániába, mert ott született, nem Romániában, az akkor még Magyarország volt, Sikulán, Arad mellett, Arad megyében. Nagyapám ott élt, Gúth Ádám, ő ott született. Nagyanyám, Sproch Mária, szász származású volt. Nagyapám Bajorországból való volt. Az ősei már az 1700-as években bekerültek. A nagyanyám szász volt, azok is Erdélybe keveredtek le, aztán jött Trianon, akkor visszajöttek, átjöttek Magyarországra. A család később költözött Maglódra. Az már egy másik ügy. Az anyai ágról nagyon keveset tudok, mert édesanyám hamar meghalt, még ötéves se voltam. Az édesanyámat Fodor Gizellának hívták. Hogy az ő szülei hova valósiak voltak, fogalmam sincs. Az édesanyám Mezőtúrban lakott.