Jelenlegi hely
 |
 |
 |
 |
|
Amikor az iparosokat ellehetetlenítették, édesanya egy ideig háztartásbeli volt. Később elhelyezkedett egy szövetkezetben, de az nem felelt meg a kreativitásának, mert csak részmunkákat végezhetett, amit nem tudott elviselni, és újra kiváltotta az ipart. |
 |
 |
Csak harmadikos (hetedik általános) koromban lettem cserkész. Az én cserkészavatásom 48 tavaszán volt, és 48 júniusában államosították az iskolákat. A cserkészcsapatunk átalakult „Szívgárdává”, de tulajdonképpen ugyanaz volt, csak más névvel. Tanulóként ugyanabban az épületben maradtunk, de államosítva lettünk. Az összes paptanár elment, és civil tanárok jöttek. Az iskola egy boltívvel volt összekötve a rendházzal, ahol megmaradhattak a szerzetesek. |
 |
Akkor jött az államosítás, és mindenkit besoroltak a területileg illetékes iskolába. Én a Práter utcába, a Zrínyi Ilona Lánygimnáziumba kerültem. De nem sokáig voltunk a Práter utcában, mert ezt az iskolát tanárostól, mindenestől 1951-ben áttelepítették a Csobánc utcába. A Csobánc utcába nagyon vegyes helyekről söpörték össze a tanári kart. Volt abban reáliskolai tanár, egyházi iskolákból kirúgott természettudományos tanár, főleg nők. |
 |
1948-ban Kerekes Barna megszüntette az irodáját, és elhelyezkedett az egyik állami építési hivatalban. Megelőzte, hogy államosítsák az irodáját. Amíg mentek a nagy helyreállítások, addig kellett a munkája, és mire 49 évvégén volt a tömeges államosítás, ő már állami alkalmazott volt. |
 |
 |
Úgy emlékszem, hogy nagyon erős változást eredményezett az államosítás. Az általános iskola utolsó két évét már állami vezetés alatt végeztem, egészen más tanári karral. Nagyon feltűnő és nehezen elviselhető változás volt, mert az igazgatóságot és a tanári gárdát teljesen lecserélték. Több kommunista tanárunk is lett, állandóan „elvtársnőztek”, és majdnem katonai fegyelmet kívántak. Bejött az iskolába egy kemény hang és az állandó megfigyelés. |
 |