Jelenlegi hely
|
Ezek majdnem mind cigánygyerekek, de bárki jöhet. Eddig is jöttek szilváért, dióért, birsalmáért, most csupán annyi történt, hogy a másik házba kellett irányítani, és beosztani őket, hogy meghatározott napokon jöjjenek. A rendszeres látogatók száma kilencven körüli, ötös-hatos csoportokban járnak. Főznek, takarítnak és játszanak. |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
Mi is a konzervatív világ ellen lázadoztunk. Csakhogy a mi konzervatív világunk a Kádár-rendszer volt. A maga fegyelmével, a maga kötelező kék köpenyével, a pofonjaival az iskolákban, még néha a gimnáziumban is. És a tiltásokkal, mert több volt a tiltás, mint az engedd meg. Arról már nem is beszélve, hogy kötelező felvonulások voltak, tüntetni kellett a vietnami háború ellen. Mit érdekelt bennünket Vietnam akkor? Főleg 68, Prága után. |
Közben több minden történt, amiről kéne beszélni. Ugye 68 mindenki számára megkerülhetetlen dolog volt, még ha csak tizenkilenc éves az ember. Én azt akkor pragmatikusan közelítettem meg: rémes, ami történt, de a Szovejtuniónak nem volt más választása. Nem hiszem, hogy akkor azt én olyan nagyon tudtam volna elemezni. De arra határozottan emlékszem, hogy nagy viták voltak a kollégiumban. Voltak az évfolyamban olyanok, akik sokkal jobban elítélték az egészet, mint én. |
Azóta is zavartalanul folyik a hitoktatás, növekedett a létszám, már a cigánygyerekek is nagyobb számban járnak. Ők például itt láttak először vízöblítéses vécét, tévét, rádiót, mosógépet, hűtőszekrényt. Vetítettem nekik, énekeltünk, ez érdekes volt számukra, élvezték. Közöttük nagyon magas a kisegítő iskolába járók száma, sok olyan szó, kifejezés van, amit meg kell nekik magyarázni. A szülők viszont nem járnak templomba, szerintük az a magyarok világa. |
 |
 |
A hatvanas évek derekán vagyunk. Ez a beat-korszak. Akkor kezdtünk eszmélni. Emlékszem, hogy próbáltam irodalmi színpadot szervezni a gimnáziumban, ahol Sartre Az Ördög és a Jóisten című drámájának a második felvonásából azt a jelenetet akartam megrendezni, ahol Götz, a zsoldosvezér ott áll a támadandó város előtt, és hezitál. Ez még nem lett volna baj, csakhogy a zsoldosvezért én orosz gimnasztyorkába öltöztettem, és kivetítettünk egy XVI. századi rézkarcot, amely Prágát ábrázolta. |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
Különböző zeneklubokat alakítottunk, próbáltunk összegyűlni. Rengeteg kultúrfórum volt Szegeden annak idején, a KISZ-klubot is beleértve, ahol Dinnyés Jóska pengette a gitárját. Vagy a filmklub, vagy a művészeti klub. És ezekben a klubokban mindenütt feltűnt ez a beat-korszaki szabadságvágy. |
Itt kell megemlítenem, hogy ellenem államellenes szervezkedés címén eljárás indult, kizárólag azért, mert a barátom pincéjét kifestettük, és fölfestettük a falra azt, hogy Beatles meg Rolling Stones. A házmesterek korszakát éltük, amikor a házmester egyben besúgó is volt, de legalábbis rendszeresen jelentett. És kihívta a rendőrséget, hogy „idegen nyelvű feliratok vannak a falon!” Beidéztek a rendőrségre, állati cirkusz volt, éppen csak hogy ki nem rúgtak a gimnáziumból! Nevetséges. |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
|
A nagyszüleim természetesnek vették, hogy ők is, és az ismerőseik is szlovákul beszélnek. Emlékszem, hogy vasárnap kint üldögéltek a ház előtt, és ha ismerősök jöttek, szlovákul szólaltak meg. Ha én is ott voltam, mondták, hogy a gyerek is tud, csak nem beszél. Úgy látszik, ezt fontos volt mintegy megmagyarázni. Húsvétkor locsolni jártam a nagymama két testvéréhez, ők is szlovákul beszéltek. Én mindent szépen megértettem és magyarul válaszoltam, ők is megértettek engem. |