Az indulás pillanatától kezdve szoros együttműködés volt az Agrárszövetség és a Köztársaság Párt között. Tehát Nagy Tamás, az Agrárszövetség elnöke mindig ott ült a Köztársaság Párt elnökségi ülésén is. Hogy ők miért nem gondolták, hogy ezt össze kéne fogni vagy vonni? Valószínűleg azért, mert az Agrárszövetségnek túlságosan balos volt a háttere, mert a mögötte a téeszlobby állt. A Köztársaság Párt mögött pedig – amit ugye mindig összekevertek a Vállalkozók Pártjával – a nagyvállalkozók álltak, az Iparkamara. És ugyan abba is rengeteg ember jött balról, de azok most kapitalistaként léptek föl. Tehát ezért nem jött ez össze.

Ebből annyi az érdekes, hogy tulajdonképpen kitaláltam azt, amit később a Fidesz megcsinált. Merthogy akkor a mi kezdeményezésünkre létrejött egy úgynevezett liberális blokk, amiben az SZDSZ, a Fidesz, a Magyar Vállalkozók Pártja, a Köztársaság Párt meg az Agrárszövetség lett volna benne. Kis pártok egymást erősítve, közös listával. De nem lett belőle semmi, mert egyéb okok miatt az SZDSZ másképpen döntött.

Ha időrendileg akarunk haladni, akkor ebben a periódusban már benne van a párt-kaland, ami valamikor 93-ban kezdődött. Én azzal jöttem haza, hogy nem akarok politizálni. De hamar kiderült, hogy ez nem úgy van, hogy most a politikusok jól csinálják a politikát. Akkor már volt Csurka-ügy, meg sok minden más is. És akkor jött egy megkeresés, hogy alakul egy új párt, és hogy mennék-e oda. Most nem tudom megmondani, hogy ki volt az első. Mindenesetre hárman voltak, akik engem kapacitáltak rá, hogy lépjek be, mind a hárman bekerültek a párt elnökségébe. Veér András, aki alelnök volt, Sós Vili, a filozófus, ő elnökségi tag volt, és Fábri Gyuri, aki tulajdonképpen a párt ideológusa volt. Először nemet mondtam, merthogy számomra Palotás János enyhén szólva nem volt egy vonzó arc. Bár akkor a népszerűsége az egeket verdeste, a taxisblokádban való viselkedése miatt. Fábri volt az, aki meggyőzött. Jó, belevágok. És ez egészen odáig ment, hogy én Palotással személyesen a párt alakuló ülésén találkoztam először, amikor is az ő javaslatára elnökségi tag lettem, majd két hónap múlva pártigazgató. Három hónap múlva meg kiléptem. Szóval totál alkalmatlan vagyok… Jártam az országot, kampányoltam. Palotás úgy képzelte, hogy a leendő sikert személyes népszerűségére építi. És amikor megjelent az óriásplakát-kampányával, akkor azt mondtuk Fábrival, hogy mi ezt nem. Megjelent Palotás János száznegyvenszeres életnagyságban a piszkos körmével! Rémes volt! Ha nagyon le akarom egyszerűsíteni, akkor a beszélgetésünk – az nem volt beszélgetés. Azt mondtam Palotásnak, hogy a politikusok nem tartják politikusnak, a közgazdászok nem tartják közgazdásznak, a vállalkozók nem tartják vállalkozónak. Mindenütt iszonyú rosszul teljesít, közben nem veszi figyelembe azt, amit írunk, mondunk, hanem megy a saját feje után. Szóval lemarháztam, ahogy kell. Ordítottam vele a József Nádor téri irodájában.

Azt gondolom, hogy egy kicsit túl van heccelve ez a magyar politikai színtér. Nem annyira tragikus, ahogy beállítják, persze sok-sok hülyeség is van, de ez a demokráciával jár. Ahogy a bor is kiforrja magát, most, az egyesült Európa küszöbén már mondjanak, amit akarnak, még a legostobább is megengedheti magának, hogy képviselje az álláspontját. Vagyis örülök, hogy életem utolsó évtizedében ez a világ vesz körül. Bár politikailag nem az ő oldalukon álltam, nekem nem volt csalódás az MDF győzelme az első választáson. Ehhez talán az is hozzájárul, hogy Antall Józsefet kvázi kollégaként személyesen is ismertem. Amikor a Magyar tallózó sorozatot terveztük, a sorozati tervben szerepelt egy orvosi szövegválogatás is. Felhívtam őt a Semmelweiss Orvostörténeti Múzeumban, és egy megbeszélt időben beállítottam hozzá. Imponálóan elegáns, abban az időben korszerűtlen úriembernek tűnt szép bidermeier igazgatói szobájában. Röviden előadtam neki a kötettervet, mire határozottan megmondta, ki lesz a munkatársai közül, aki majd megcsinálja. Aztán hosszasan beszélgettünk. Sok minden szóba került, többek között az is, hogy ő ugyancsak dunántúli, somlóvásárhelyi származású, ami nem esik messze Külsővattól, az én gyermekkorom falujától. Érdekes társadalomtörténeti okfejtésbe kezdett a dunántúli kisnemesi világ természetrajzáról, amiben sok okosság és eredetiség csillogott. Volt benne sok sértett hiúság is, de megnyerő karakternek láttam, és komoly szimpátiával búcsúztunk egymástól. Amikor mint MDF-vezér föltűnt a plakátokon, eszembe jutott ez a találkozás – és stimmelt a szlogen: megvolt benne ez az atyai erő. Nyugodt erő sugárzott belőle akkor is, amikor elegánsan, átvetett lábbal ült velem szemben. Sok minden miatt utáltam az MDF-es kormányzást, de ma már valóban nem vagyok egyedül azzal az állásponttal, hogy Antall József az egyik legérdekesebb karakter, akit a történelmi forduló előhozott. A rendszerváltás sokféle nagy balhéját a hosszú kommunista éra után – kölcsönök, adósságok, tulajdonváltás, kárpótlási ügyek – az Antall-kormánynak kellett elvinni.