Jelenlegi hely

Nyitóoldal » OHA
AZ ORAL HISTORY ARCHÍVUM INTERJÚINAK ANNOTÁLT JEGYZÉKE
A gyűjtemény a kutatók rendelkezésére áll. Jelentkezésüket várjuk az 1956intezet@gmail.com címen.
Az interjúk nyilvánossági szintje:
  • nyilvános = szabadon kutatható és idézhető a forrás megjelölésével
  • kutatható = szabadon kutatható, de az idézéshez az interjúalany engedélye szükséges
  • zárt = a kutatáshoz és az idézéshez is az interjúalany engedélye szükséges
  • Horváth Csaba (1932–2013)
    Munkás, közgazdász. 1956-ban az Esztergomi Szerszámgépgyár Munkástanácsa titkárává választották, majd a városi nemzeti tanácsba is delegálták. 1957-ben letartóztatták, Kistarcsára, majd Tökölre internálták, 1958-ban 10 év szabadságvesztésre ítélték. 1963-as szabadulása után Budapesten kapott esztergályosi munkát. 1970-től angol fordítóként dolgozott, majd üzletkötő volt. A rendszerváltozás után könyvkiadót alapított.
    [kutatható] »236« 1990., 15 ív, hangfelvétel.
    Készítő: Molnár Adrienne.
  • Horváth Ferenc (1966 )
    Lásd Romák visszaemlékezései közép-európai perspektívából I.
    [nyilvános] »1166« 2017, 3 ív + hangfelvétel.
    Készítő: Kőrösi Zsuzsanna.
  • Horváth Ferenc (1909–?)
    Jogász. 1956-ban részt vett a Veszprém megyei forradalmi eseményekben. 1957-ben a Brusznyai-per másodrendű vádlottjaként négy év börtönbüntetésre ítélték. 1959-ban szabadult.
    [nyilvános] »450« 1992., 7 ív.
    Készítő: Ferenczy Erika.
  • Horváth Imre (1935)
    Elektromérnök. 1959-1967 között a Beloiannisz Híradástechnikai Gyár Telefongyárában, majd Fejlesztési Intézetében fejlesztőmérnök, illetve közép- és felsőszintű vezető.
    [kutatható] »1010« 1982., 4 ív.
    Készítő: Csalog Zsolt.
  • Horváth István Dénes (1929)
    Vegyészmérnök. A Veszprémi Vegyipari Egyetemen tanult, amikor összeesküvés vádjával letartóztatták, és 1951. április 4-én hat év börtönbüntetésre ítélték. Márianosztrára került, ahonnan több alkalommal kivitték rab-munkára. 1956. június 12-én szabadult, majd Budapesten dolgozott segédmunkásként. A forradalom alatt részt vett az utcai harcokban. November 4-én elhagyta az országot, hamarosan Nagy-Britanniába ment, és Birminghamben a vegyi karon fejezte be tanulmányait. 1961-től a British-Gas Kutatóintézetében, majd egy magáncégnél kutatómérnök volt. A nyolcvanas évek közepétől buszvezetőként dolgozott. 2003-ban hazatelepült.
    [nyilvános] »864« 2007., 10 ív, hangfelvétel.
    Készítő: Varga Ágota.
  • Horváth János (1921–2019)
    Közgazdász. A németellenes diákmozgalmak résztvevője. 1945 után a kisgazdapárt országgyűlési képviselője, közreműködött a szövetkezeti törvény kidolgozásában. 1947-ben a Magyar Közösség elleni perben négy év börtönbüntetésre ítélték. 1956-ban részt vett a kisgazdapárt újjáalakításában. A forradalom bukása óta emigrációban él, egyetemi tanár az USA-ban.
    [kutatható] »165« 1987., 11 ív, melléklet, hangfelvétel.
    Készítő: Litván György, Tóth Pál Péter.
  • Horváth József (1920)
    Autószerelő. 1956-ban a veszprémi Fémfeldolgozó Vállalat munkástanácsának elnöke és a Veszprém Megyei Munkástanács tagja.
    [nyilvános] »451« 1992., 4 ív.
    Készítő: Ferenczy Erika.
  • Horváth Józsefné Kovács Mária (1931)
    Kocsmáros Pincehelyen. Az ötvenes évek elejétől az Áfész kezelésében lévő üzletekben dolgozott, majd 1983-89 között szerződéses kocsmát üzemeltett. Életútja jól szemlélteti a falusi kocsmáros identitást, a vele járó státust, valamint ezen szerepek nőként megélt egyvelegét és az ezzel járó nehézségeket.
    [nyilvános] »853« 2005., 2 ív, hangfelvétel.
    Készítő: Havadi Gergő.
  • Horváth Károly (1936)
    Vegyésztechnikus. 1956. november 4. után Debrecenben részt vett a politikai ellenállásban. Hét év börtönbüntetésre ítélték.
    [nyilvános] »437« 1992., 5 ív.
    Készítő: Valuch Tibor.
  • Horváth Tamás (1940)
    Újságíró, író. 1965-ben szegedi joghallgatóként letartóztatták, és államellenes izgatás vádjával két év börtönbüntetésre ítélték. 1967-es szabadulása után segédmunkás, majd szabadfoglalkozású újságíró.
    [nyilvános] »392« 1992., 6 ív.
    Készítő: Lugossy István.
  • Horvath, Charles (1954)
    Adminisztrátor. 1975-ben feleségével együtt Nyugat-Németországban politikai menedékjogot kért, majd 1976-ban Ausztráliába emigrált. Sydneyben önálló pénzügyi tanácsadó.
    [nyilvános] »788« 2005., 1 ív, hangfelvétel.
    Készítő: Kőműves Ágnes.
  • Hrozova Erzsébet (1938–2013)
    Ápolónő. 1956-ban részt vett a Víg utcai és a Práter utcai harcokban, első fokon halálra, másodfokon életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. 1970-ben szabadult.
    [nyilvános] »304« 1991., 9 ív.
    Készítő: Lugossy István.
  • Hunyady Péter (1938)
    Orvos. 1956. november 28-án lépte át a határt. 1957 júniusában érettségizett. A leuveni és a lüttichi egyetemen folytatott orvosi tanulmányokat, majd 1962-ben visszatért Ausztriába. Előbb idegenforgalmi iskolát végzett, végül 1976-ban szerzett orvosi diplomát, és a feldkircheni kórházban helyezkedett el röntgenorvosként.
    [kutatható] »896« 2005., 2 ív, hangfelvétel.
    Készítő: Lénárt András.
  • Huszár István (1927–2010)
    Közgazdász, pártfunkcionárius. 1953-1963 között az MDP KV, illetve az MSZMP KB munkatársa. 1963-1973 között a Központi Statisztikai Hivatal elnökhelyettese, majd elnöke. 1973-1980 között miniszterelnök-helyettes. 1980-tól az MSZMP KB Társadalomtudományi Intézet, 1985-1988 között a Párttörténeti Intézet igazgatója. 1980-tól országgyűlési képviselő volt.
    [kutatható] »250« 1990., 24 ív, melléklet, hangfelvétel.
    Készítő: Tóth Margit.
  • Huszár László (1932–2007)
    Építész. 1956 őszén részt vett a műegyetemi forradalmi diákbizottság munkájában. Angliába emigrált, ahol az Irodalmi Újság s más emigráns lapok rendszeres munkatársa, végül a Magyar Írók Külföldi Szövetségének titkára volt. A London School of Economics-en közgazdaságtanból és nemzetközi jogból szerzett diplomát. 1961-től harmadikvilág-beli várostervező programok irányításával foglalkozott.
    [nyilvános] »748« 2001., 5 ív, melléklet, hangfelvétel.
    Készítő: Nóvé Béla.
  • Huszár Tibor (1930–2019)
    Szociológus, egyetemi tanár. 1948-49-ben a Magyar Ifjúság Népi Szövetségében előadó. 1949 őszétől a moszkvai Lenin Intézetben tanult. 1953-56 között a DISZ KV alosztályvezetője, majd budapesti bizottságának titkára volt. Részt vett a Petőfi Kör megalakításában, 1956-ban a kör vezetőségi tagja volt. 1957-től középiskolai tanár. 1960-tól az ELTE Filozófiai Tanszékén oktatott. 1969-2000 között egyetemi tanár. 1969-83-ban a Szociológiai Tanszék alapítója és vezetője volt, 1983-92 között az ELTE Szociológiai és Szociálpolitikai Intézetét vezette. 1982-től az MTA levelező, 1987-től rendes tagja.
    [kutatható] »499« 1993, 2007., 9+38 ív, hangfelvétel.
    Készítő: Hegedűs B. András, Kozák Gyula.
  • Hűvös Oszkár (1931)
    Bányász, majd 1951-1955 között a szombathelyi ÁVH munkatársa. 1956. október 26-tól november 4-ig a tatabányai nemzetőrség parancsnoka. 1958-ban öt év börtönbüntetésre ítélték. 1961-es szabadulása után segédmunkás, gépkocsivezető.
    [nyilvános] »417« 1992., 2 ív.
    Készítő: Germuska Pál.
  • Igaz Endre (1938)
    Építészmérnök. 1957-től a Szabolcs-Szatmár Megyei Állami Építőipari Vállalatnál építésztechnikus, főépítésvezető-helyettes. 1964-től a Fejér Megyei Állami Építőipari Vállalatnál középszintű vezető, 1976-tól a Veszprém Megyei Állami Építőipari Vállalt igazgatója.
    [kutatható] »1154« 1983., 5 ív.
    Készítő: Szabóné Dér Ilona.
  • Iklódy Gábor (1928)
    Hadmérnök, mérnök-közgazdász. 1954-1963 között a Mechanikai Művek termelési osztályvezetője, illetve igazgatója. 1963-1973 között a Budapesti Rádiótechnikai Gyár vezérigazgatója, 1973-1974 között a Beloiannisz Híradástechnikai Gyár kormánybiztosa, majd vezérigazgatója. 1980-tól az Elektromodul Vállalat vezérigazgatója.
    [kutatható] »1011« 1982., 4 ív.
    Készítő: Szigeti Katalin.
  • Inkei Péter (1945)
    Spanyol-angol szakos tanár. 1965-től szabadfoglalkozású fordító, nyelvtanár, majd az UNESCO magyar titkárságán ügyintéző. 1975-től az MTA Pedagógiai Kutatócsoportjában dokumentátor, tudományos titkár, 1979-től a Művelődési Minisztérium programirodájának vezetője. 1984-től az Akadémia Könyvkiadó ügyvezető igazgatója.
    [kutatható] »1120« 1984., 4 ív.
    Készítő: Szigeti Katalin.
  • Interjúk görögországi politikai menekültekkel
    Hét, a 2. világháború után Görörországból – Magyarországra, a Szovjetunióba, Csehszlovákiába – menekült politikai üldözött gyermekével készült interjú.  
    [kutatható] »689« 1986, 1993, 10 ív.
    Készítő: Szidiropulosz Archimedesz.
  • István János (1931)
    Közgazdász. 1954-től a Bakony Műveknél tisztviselő. 1960-tól a Nitrokémia Vállalatnál főosztályvezető. 1971-től Veszprém Megye Tanácsának elnökhelyettese.
    [kutatható] »1103« 1983., 9 ív.
    Készítő: Darvas Péter.
  • Iszák Ferenc (1931)
    A Veszprémi Nehézvegyipari Egyetemen tanult, de attól tartva, hogy ő is áldozatául esik az ötvenes évek tisztogatásainak, abbahagyta tanulmányait. Fizikai munkásként dolgozott, gyakran váltogatta munkahelyeit. Disszidálni akart Magyarországról. 1956 tavaszán megismerte Polyák Györgyöt, aki korábban pilóta volt. Iszák ötletére 1956. július 13-án eltérítették a Budapest-Szombathely-Zalaegerszeg között menetrend szerint közlekedő L1-es típusú repülőgépet. A héttagúra bővült társaság átvette a fedélzeten a hatalmat, és a gép az Ingolstadt melletti NATO repülőtéren szerencsésen földet ért. Iszák 1957 augusztusától az USA-ban él. Jelenleg saját jógaiskolájának az igazgatója és magándetektív a kaliforniai Del Marban.
    [nyilvános] »824« 2005-2006., 6 ív, melléklet, hangfelvétel.
    Készítő: Dunai Andrea.
  • Ivánfi Jenő (1929)
    vegyészmérnök. Ivancsics Jenőként született Egerben. Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen szerzett vegyészmérnöki diplomát 1952-ben. A Borsodi Vegyipari Tröszt, majd a veszprémi Nehézvegyipari Kutató Intézet kutatómérnöke volt. 1956 novemberében elhagyta Magyarországot. 1956-tól 1961-ig az alsdorfi EBV laboratóriumában alkalmazták analitikus mérnökként. 1961-ben visszatért családjához Magyarországra. Alkalmi munkák után a Tiszai Vegyikombinát tiszaszederkényi Lakkfestékgyárában kapott kutatómérnöki állást, később a kutatási osztály vezetője lett. 1972-től a Borsodi Vegyikombinátnál dolgozott, 1982-től mint termékigazgató a PVC ablakok gyártásának beindítását szervezte országos szinten. A Sajógalgóc Baráti Köre Egyesület megalapítója.1989-ben nyugdíjba vonult. Belépett a Kereszténydemokrata Néppártba és annak kazincbarcikai szervezetét irányította. 1990-től Kazincbarcika alpolgármesterévé választották. 1994-ben Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszttel tüntették ki.
    [nyilvános] »979« 2013, 13 ív, melléklet, hangfelvétel.
    Készítő: Somlai Katalin.
  • Iványi Gábor (1951)
    Metodista lelkész. 1973-ban szentelték pappá. A SZETA és a Wallenberg Egyesület alapító tagja. 1990-1994 között országgyűlési képviselő volt. A Fővárosi Szociális Központ igazgatója, majd a Wesley János lelkészképző Főiskola főigazgatója. [MM]
    [nyilvános] »819« 2005., 1 ív.
    Készítő: Balogi Anna.
  • J. K.
    Az ÁVO/ÁVH tisztje.
    [kutatható] »215« 1984., 13 ív.
    Készítő: Kozák Gyula.
  • Jahn Kornél (1934)
    Mérnök. 1956. december 4-én Horvátlövőnél (Deutsch-Schützennél) kelt át az osztrák határon. Bécsben él, rendszeresen látogat Magyarországra.
    [kutatható] »897« 2005., 2 ív, hangfelvétel.
    Készítő: Lénárt András.
  • Jakab Mátyás (1932)
    Gépészmérnök. 1949-től a Budapesti Köszörűgépgyárban segédmunkás, majd csoportvezető. 1956-1957-ben a kunfehértói állami gazdaság főmérnöke. 1957-től a Fémáru- és Szerszámgépgyárban, illetve a Szerszámgépipari Művekben közép-, majd felsőszintű vezető, 1980-tól vezérigazgató.
    [kutatható] »1042« 1982., 8 ív.
    Készítő: Hegedűs István.
  • Jakab Sándor (Alexandru Iacob) (1913–1997)
    Közgazdász, az erdélyi magyar és a romániai kommunista mozgalom vezető funkcionáriusa. 1945 után a romániai Ipari és Kereskedelmi Minisztérium munkatársa, a Jóvátételi Bizottság elnöke, pénzügyminiszter-helyettes. 1951-ben húsz év kényszermunkára ítélték. 1964-es szabadulása után a romániai Kereskedelmi Kamara, majd a Minisztertanács szaktanácsadója.
    [kutatható] »12« 1986., 46 ív, hangfelvétel.
    Készítő: Tóth Pál Péter.
  • Jakab Zoltán (1930)
    Építészmérnök. 1956-ban a Budapesti Műszaki Egyetem nemzetőrségének tagja. 1957-ben három év börtönbüntetésre ítélték.
    [nyilvános] »387« 1992., 6 ív.
    Készítő: Ferenczy Erika.
  • Jamandi Emil (1938)
    1956-ban a kolozsvári Bolyai Egyetem hallgatója. 1962-ben izgatás vádjával öt év börtönbüntetésre ítélték. 1964-es szabadulása után anyagbeszerző. 1989 után Balánbánya polgármestere.
    [nyilvános] »627« 1995., 3 ív, hangfelvétel.
    Készítő: Gagyi-Balla István.
  • Janáky István (1938–2012)
    Építész. Az IPARTERV munkatársa, majd magán tervező, az Iparművészeti Egyetem DLA-programjának vezetője. [MM]
    [nyilvános] »811« 2005., 2 ív.
    Készítő: Kőműves Ágnes.
  • Jancsich Imre (1920)
    Villamosmérnök. 1938-1951, valamint 1957-1963 között az Egyesült Villamosgépgyárban, illetve elődeinél középszintű, majd gyáregységvezető. 1951-1957 között a Kohó- és Gépipari Minisztériumban főtechnológus. 1964-1981 között a Villamos Berendezés és Készülék Művek vezérigazgatója.
    [kutatható] »1052« 1982., 6 ív.
    Készítő: Jeles Éva, Mizsei Kálmán.
  • Janesch Rudolf (1926)
    Építészmérnök. 1951-ben egyetemi hallgatóként izgatás és titoksértés miatt kétévi börtönbüntetésre ítélték. A börtönben megismerkedett Dudás Józseffel. 1956-ban a Szabad Nép székházában részt vett a Függetlenség szerkesztésében. 1958-ban egy év és két hónap időtartamú börtönbüntetésre ítélték.
    [kutatható] »704« 1999., 2 ív, hangfelvétel.
    Készítő: Eörsi László.
  • Jankó Béla (1934)
    orvos, egyetemi tanár. 1956-ban a Budapesti Orvostudományi Egyetem forradalmi bizottságának diákképviselője volt, irányította a sebesültek mentését és ellátását. 1956 végén emigrált, 1957 őszén Bécsben alapító tagja és első elnöke volt a Magyar Menekült Diákok Szövetségének. 1959-ben az USA-ban fejezte be tanulmányait, majd saját klinikát alapított, és a Stanford Egyetemen tanított.
    [kutatható] »826« 2003., 4 ív.
    Készítő: Keller Márkus.
  • Jankovics Marcell (1941)
    Kossuth- és Balázs Béla-díjas rajzfilmrendező, grafikus, könyvillusztrátor, kultúrtörténész, író, politikus. 1998-tól 2000-ig, majd 2010. augusztus 1. és 2011. október 15. között a Nemzeti Kulturális Alap Bizottságának elnöke volt.
    [nyilvános] »960« 2014, 8 ív, hangfelvétel.
    Készítő: Szegő Iván Miklós.
  • Jánossy Ferenc (1914-1997)
    Közgazdász. Lukács György fogadott fia. 1919-től Bécsben, majd Berlinben, 1933-tól Moszkvában élt. 1942-1945 között Szibériában deportált, 1946-ban hazatért. 1958-tól az Országos Tervhivatal munkatársa, számos reform közgazdasági mű szerzője.
    [kutatható] »1105« 1983., 14 ív.
    Készítő: Hegedűs B. András, Kozák Gyula, Szabóné Dér Ilona.
  • Jánossy György (1923-1998)
    Építész. 1944-ben Németországba evakuálták, 1945-1947 között Dániában és Svédországban élt. 1949-1984 között a KÖZTI főépítésze, közben 1963-tól 1966-ig a BUVÁTI munkatársa. 1962 óta az Iparművészeti Főiskola tanára.
    [nyilvános] »134« 1988., 10 ív, hangfelvétel.
    Készítő: Szabóné Dér Ilona.
  • Jaszunski, Grzegorz (1921)
    Lengyel újságíró. 1956-ban a Zycie Warszawy lengyel napilap külföldi tudósítójaként részt vett a New York-i ENSZ-közgyűléseken.*
    [nyilvános] »468« 1991., 2 ív.
    Készítő: Tischler János.
  • Jávor István (1948)
    operatőr, fotográfus. 1973-tól 1987-ig a Mafilm standfotósa volt. 1979 és 1981 között lakásán tartották a hétfői szabadegyetem összejöveteleit. Részt vett szamizdatok előállításában és terjesztésében. Videó-interjúkat készített a demokratikus ellenzék tagjaival. 1987-ben egyik alapítója, majd egyik vezetője a Fekete Doboz Alapítványnak. Az ellenzéki megmozdulások, az Ellenzéki Kerekasztal, a kilencvenes évektől a marginalizált rétegek és a kisebbségek életéről készített dokumentumfilmeket. Roma fiataloknak szervezett audiovizuális képzéseket. A hajléktalanokat támogató Szalmaszál Alapítvány kurátora, a budapesti bérházak megőrzéséért küzdő Óvás Egyesület egyik alapítója. A Lauder Javne Zsidó Közösségi Iskola tanára.
    [kutatható] »944« 2010, 11 ív, hangfelvétel.
    Készítő: B. Révész László.

Oldalak